VKF! XXX. - Ajándék a konyhából

Kedves és nagyrabecsült Chef Viki barátném ugyancsak "kiszúrt" velem :-)
ad 1. Évek óta, hogy sk és gasztro-ajándékokkal készülünk Karácsonyra, kicsiknek, nagyoknak, családtagoknak és barátoknak. És a felsoroltak, legalábbis hébe-hóba, a blogomat is olvassák.

ad 2. Chef Viki kiírta a jubileumi VKF! XXX. témát - Ajándék a konyhából. Nagy sóhaj. Hiszen annyi, de annyi ötletem van! Melyik szeressem? S hogy oldjam meg, hogy jusson is, maradjon is, azaz a VKF!-re is legyen jelöltem, de Karácsonyra is maradjon meglepetés ajándék.
Szóval elméleti síkon sikerült jó kis gordiuszi csomót kanyarintanom egy egyszerű kérdésből :-)
Szerencsére gyakorlati síkon simábban mentek a dolgok :-)

Mikor egy NL konyhájában szembejött ez a befőtt, először arra gondoltam, na persze. Másodszor meg arra, hmm, ez nem is lehet rossz. Harmadszori olvasás után befőztem és azóta sem győzöm dícsérni a kitalálóját. Egyszerűen: nagyon finom!
Ha sikerül kész (azaz főzött vagy sütött és hámozott) gesztenyét vásárolni, akkor az egész gyerekjáték, de héjas gesztenyével dolgozni sem ördöngösség.
Karácsonyi angyalkánk a tavaly mindenkinek elcipelt egy-két, szép ruhába öltöztetett, rumos gesztenyebefőttes üveget. A befőtt azóta „elpárolgott”, az üvegek nagy részét visszakaptuk, azzal a kikötéssel, hogy idén is teremjen bennük ilyen finomság :-).

Íme hát egyik karácsonyi gasztro-ajándék jelöltem. Még éppen időben, hogy elkészülhessen és a Karácsonyfa alatt díszeleghessen.



Rumos gesztenyebefőtt

hozzávalók

3 kg közepes gesztenye (héjastól számolva)
1,3 kg cukor
1,4 l víz
3 dl rum
1 citrom héja
2 narancs héja
1 rúd vanília
1 rúd fahéj

befőttes üvegek (~ 8 db 500 gr-os)
befőzési celofán
újságpapír
egy nagy lábas

A befőttes üvegeket kiöblítem (lévén annak idején csillogó tisztán sorakoztattam őket a kamra polcára, nem kell nagymosást rendeznem), majd nedvesen beteszem őket a mikróba, 5 percre, a legnagyobb fokozatra. Ezalatt teljesen kiszáradnak és fertőtlenítődnek. Az üvegek tetejét külön elmosom.
A celofánt feldarabolom és kevéske langyos vízbe teszem, így könnyebben kezelhető, nem szakadozik össze-vissza, mint szárazon.
A gesztenyéket megmosom és tízszeres mennyiségű lobogó vízbe teszem, 2-3 percig főzöm. Leszűröm és vállalva a konyhakesztyű mosását, még melegen meghámozom.
Bár sok helyen azt írják, hogy főzés előtt be kell vagdosni a gesztenye héját, én nem teszem, így nem fő ki a gesztenye ízének jó része. Igaz, így kicsit macerásabb meghámozni, de hát, valamit valamiért :-)
A narancsot és citromot alaposan megmosom, majd zöldségpucolóval vékonyan (fehér része nélkül) meghámozom.
A cukrot a vízzel, vékonyra vágott citrom- és narancshéjjal, a vanília rúddal és fahéjjal főni teszem; időnként megkavarom, hogy a cukor ne égjen le.
Mikor forr, beleöntöm a rumot, megvárom, hogy újra felforrjon, beleteszem a meghámozott gesztenyéket, egyet lobbantok rajta, majd lezárom a tüzet.
A befőttes üvegekbe igazságosan elosztom a gesztenyét és a szirupot – a szirup legalább egy ujjnyira lepje el a gesztenyék tetejét -, majd mindegyik üvegre két réteg celofánt teszek és alaposan rácsavarom a tetejét.
Előveszem a nagy lábast, aljára 2-3 rétegben újságpapírt terítek.
Mindegyik gesztenyebefőttes üveget alaposan újságpapírba csavarom (alját, oldalát, tetején nem kell összefogni), a kibélelt lábasba állítom őket, majd felöntöm annyi langyos vízzel (hideg víz nem jó, elrepesztheti a befőttől még forró üvegeket), hogy éppencsak ne érjen a üvegek tetejéig.
Az egészet főni teszem, és forrástól számítva, szelíd tűzön, 30 percig bugyogtatva főzöm. Ha a víz közben elforrna, pótolom, de most már forró vízzel.
Az újságpapír köntösbe bugyolált üvegeket a vízzel együtt hagyom kihűlni, majd egyenként kiveszem, megtörölgetem és a kamrában sötét helyre sorakoztatom. Még egy hónapig érlelem, pihentetem a sötétben.



S hogy mindez mire jó?
Egy zimankós, fáradt délután-estén, kiskanállal, csak úgy magában elfalatozgatni (akár egyenest az üvegből :-). Vagy szép tálkába tenni és tetejére csokiszószos tejszínhabot nyomva ünnepi desszertként tálalni.

Jó étvágyat!

Kedves Blogom,

Ugye nem orroltál meg, amiért az utóbbi kissé meseszerűre - hol volt, hol nem volt - sikeredett a látogatásom nálad?

Kicsit összetorlódtak a dolgok mifelénk. Manó betegsége, munka itt, munka ott, otthoni nettelenség, évvégi feszültség, és még sorolhatnám, de minek.

Nem ígérem, hogy mostantól naponta újabb és újabb receptekkel, bejegyzésekkel örvendeztetlek meg - bár sok finomság és érdekesség gyűlt fel a tarsolyomban és adósság is sajnos, Barátaimtól kapott elismerések.

Nem ígérem, mert az ígéret köt és kötelez. S hát vannak az életnek olyan pillanatai, mozzanatai, amiket nem feltétlenül tudok befolyásolni (mit ne mondjak, eléggé zavar, de el kell fogadnom, hogy nem tudok mindent irányítani).

De minden tőlem telhetőt megpróbálok és megteszek, hogy naponta meglátogassalak és egy-egy finom csemegével, érdekes bejegyzéssel örömet szerezzek neked. És - remélhetőleg - Olvasóimnak, Barátaimnak.

kép

Házikenyér tojással dúsítva, fűszeresen

Ez a tojással dúsított, házikenyér teltebb ízű és bársonyosabb tésztájú, mint az alap fehér kenyér. A metélőhagyma és tárkony, a tetejére sütött tökmagok izgalmassá teszik ezt az amúgy is finom, foszlós kenyeret.



Tojással dúsított, fűszeres házikenyér

hozzávalók – közepes kenyér

1 egész tojás
1 tojássárga
annyi víz, hogy a tojással és tojássárgával 300 ml legyen
50 dkg liszt (BL55)
2 tk cukor
1 ½ tk só
25 gr margarin3 ek aprított metélőhagyma
1 csipet friss tárkony (2 csipet szárított)
1 tk szárított élesztőtojás a kenéshez (egész v. sárgája v. fehérje)
pirított tökmag

A tojást és tojássárgát mérőpohárba teszem és 3 dl-ig kiegészítem vízzel. Beleöntöm a kenyérsütő gép formájába.
Rákanalazom a lisztet, úgy, hogy a nedves hozzávalókat mindenütt elfedje; beleszórom a tárkonyt és az aprított metélőhagymát.
A liszt tetejére, egyik sarokba teszem a felkockázott margarint, más-más sarkokba a cukrot és sót. Középre a szárított élesztőt.
Dagaszt-keleszt programot indítok.
Másfél óra múlva enyhén lisztezett lapítóra szedem a gyönyörű lazára, szálasra kelt tésztát. Finom, de határozott mozdulatokkal átdögönyözöm, hosszúkásra formázom.Sütőpapírral bélelt formába teszem (), tetejét kézzel kicsit meghullámosítom.
Konyharuhával letakarva meleg-langyos helyen nagyjából 30-35 percet kelesztem; a kenyértészta szépen felnő a formában.
A sütőt 200 fokra melegítem.
A megkelt kenyér tetejét lekenem kissé felvert tojással, bőven megszórom pirított tökmaggal, majd a forró sütőbe tolom.
35-40 percig sütöm, a teteje aranybarna lesz, az alja (a formából kifordítva) ütögetésre kongó hangot ad, a konyhában harapnivalóan finom illat lengedezik.



Telt ízű, finoman fűszeres, laza, foszlós belű fehér kenyér, aranybarna tetején ropogós tökmaggal. Finom csak úgy magában is. :-)

Jó étvágyat!

Édes-savanyú csirke illatos rizzsel

Ezt se fogom lefényképezni – mondtam két falat között.
Majd az üres tányérokat – felelt Manapó.
És azt tegyem fel a blogra, mint referencia képet a recept mellé? – kérdeztem egy újabb falat után ... majd arra gondoltam, hiszen lehet-e jobb ajánlás egy recepthez, mint az ebéd utáni üres tányérok.
És lőn, íme ez maradt az illatos rizzsel tálalt édes-savanyú csirkéből ... nem sok :-D

A receptet Max barátom oldaláról vadásztam, s a megvalósítása majdnem kútba esett, ugyanis kifogytam az étkezési keményítőből. Manapóm mentette meg a helyzetet az éjjel-nappaliból hozta a nélkülözhetetlen alapanyagot.
A receptet icipicit átdolgoztam, pontosabban a mártást és a rizset.



Édes-savanyú csirke illatos rizzsel

hozzávalók – csirke

1 nagy csirkemell (filé, vagy lebőrözöm, kicsontozom)
bő csipet Max-féle wok fűszerkeverék
étkezési keményítő
pici víz

6 ek liszt
9 ek étkezési keményítő
3 dl víz
½ zacskó sütőpor
1-2 kk olaj

olaj a sütéshez

hozzávalók – mártás

3 szál murok
5 cm-nyi friss gyömbér
10 cm-nyi póréhagyma
1 ek sűrített paradicsom
3ek paprikaszósz
méz
ecet
szójaszósz
wok fűszerkeverék

hozzávalók – rizs

2 dl rizs
4,5 dl víz
1,5 dl befőttlé (őszibarack)
fél citrom héja és leve
citrombors, szintén Max barátom ajándéka
szerecsendió
1 kk margarin

A csirkemellet leöblítem, konyhai papírtörlővel leitatom, csíkokra, hosszúkás falatkákra vágom. Nagyjából két ek étkezési keményítőt picike vízzel összekerek, beleteszem a melle darabokat és jól összeforgatom. Nem lehet sem túl száraz, sem túl vizes (pl a víz ne álljon az alján), akkor jó, ha iszapos állagú és a csirkét mindenütt bevonja a fehérkés máz. Állni hagyom 10-15 percet.
A „bundához” valókat: liszt, étkezési keményítő, sütőpor, víz, olaj, alaposan összedolgozom.
Serpenyőben olajat melegítek.
A húst alaposan beleforgatom a lisztes-keményítős masszába, majd viszonylag bő olajban sütöm, kis adagokban, hogy a hús ne hűtse le az olajat. Egyszer megforgatva, minden oldalán aranyszínűre sütöm.
Papírtörlőre szedem, leitatom a felesleges zsiradékot.

Amíg a hús sütés előtt az „iszaposban” időzik, előkészítem az édes-savanyú mártáshoz valókat. A murkot és gyömbért megpucolom, a pórét megmosom. Az előbbi kettőt lereszelem – én a legkisebb lyukú reszelőt használtam -, az utóbbit felkarikázom.
Pici olajat forrósítok, rádobom a murkot, gyömbért és pórét; nagyjából 6-8 percig forgatom, pirítom. Közben hozzáadom a szójaszószt, ecetet, mézet, sűrített paradicsomot, paprika krémet és a titkos hozzávalót, a wok fűszerkeveréket. Egészen picike vizet is aláöntök. Itt és most lehet beállítani, mennyire sűrűre, vagy hígra akarom a szószt. Akkor igazán jó, ha a murok egy picit még ress.



A rizshez a margarint habzásig melegítem, rászórom a rizset, alaposan átforgatom, felöntöm vízzel és befőttlével, belenyomom a fél citrom levét. Reszelt citrom héjjal, citromborssal, szerecsendióval és pici sóval ízesítem.



Az édes-savanyú mártást összekeverhetem a rizzsel és hússal, de akár külön is tálalhatom, így mindenki a maga ízlése szerint „kutyulja” a tányérjában.

A hozzávalók sora és a leírás hosszadalmasnak és bonyolultnak tűnhet, de nem az! Mivel lehet párhuzamosan dolgozni – pl amíg a rizs fő és a hús a keményítős-vizes pakolásban csücsül, elkészülhet az édes-savanyú mártás, ... – ez a pompás fogás fél óra alatt elkészíthető. Egyetlen bökkenő van – az eltütetéséhez még ennyi idő sem kell! :-D



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok – sárgarépa

Muffinból lett keksz, csokival, müzlivel

Avagy a tojásmentes muffin átváltozása.

Az oviba, ahova Manó jár, lehet bevinni házikészítésű sütiket. Ezt a lehetőséget igen gyakran ki is használom, vittünk már kekszeket, minizsömléket, törpkenyeret, muffinokat - és őszintén jólesett, mikor az egyik kiscsoportos, kabátomat megrángatva kérte, süssek még olyan finomat. :-)
A csoportban az egyik kislány tojásérzékeny, annyira, hogy semmilyen formában és semennyi tojást nem ehet. Ezért például a túrós-magos pogácsák egy részének tetejét csak tejjel kentem le, s úgy szórtam meg magokkal, sajttal.
Elég gyakran viszünk Manóval kekszeket és muffinokat - mindig ő viszi be a csoportterembe a nagy sütisdobozt és büszke mosollyal adja oda óvónéninek vagy dajka néninek :-) -, s míg a kekszekhez nem feltétlenül, a muffinokhoz kell egy vagy több tojás.
Barangoltam kicsit a neten és találtam egy nagyon jópofa csokis müzli receptet, tojás nélkül. Nosza, este gyorsan nekiálltam - bár bevallom, volt némi fentartásom a recepttel kapcsolatban, attól féltem, hogy ecetízű lesz -, megkevertem és már adagoltam volna a formákba, mikor eszembe ötlött, hogy az én muffinsütőm méreteit tekintve, legalább három adag tésztára lenne szükségem, hogy jusson egy-egy muffin minden ovisnak. ... Nem mondom, buzgott bennem a tettvágy, de este tíz óra után három adagnyi muffint megsütni ... nem is a tészta összeállítása rettentett, de minden adag 20-25 percet sül ... Feladtam. Nem lesz muffin. De itt állok az összekevert tésztával és mindenképpen szerettem volna, hogy Márton napra vigyünk egy kis extrát.
Ööööö ...
Van egy édes müzlis kenyér receptem, nagyon finom és Manónak is nagyon ízlett.
Ezen a vonalon - cukrozatlan, gyümölcsös müzli - elindulva, hirtelen elhatározással müzlit kevertem a csokis muffin tésztájához. Majd még egy kis müzlit és még egy maroknyit.
A végeredmény? Egy tésztájában puha, a benne lévő csokitól és müzlitől mégis falatonként roppanós, nagyon finom, hihetetlen gyorsasággal elillanó keksz. Kekszhalom, mert 68 db keksz lett belőle.



Tojásnélküli csokis, müzlis keksz

hozzávalók

28 + 2 púpozott ek dkg liszt
15 dkg cukor
1 ek vaníliás cukor (vagy 1 tasak)
3 ek cukrozatlan kakaópor
1 tk szódabikarbóna
1 tasak sütőpor
1/2 tk só
80 ml olaj
1 ek ecet
2,8 dl víz
kb. 12-14 dkg cukrozatlan, gyümölcsös müzli (lehet mogyorós, csokis)
fél tábla étcsoki durvára vágra

A csokit durvára aprítom.
A nedves hozzávalókat mércés edényben kiméricskélem.
A száraz hozzávalókat kimértem és egy kevertőtálba teszem.
Hozzáöntöm a mérőedényből a nedveseket, habverővel (ovális) összekeverem. Könnyedén csomómentes masszát kapok.
Beleszórom a feldarabolt csokit.
Nagyjából 10 percet pihenni hagyom, ezalatt a müzli kicsit megszívja magát.
Előmelegítem a sütőt 180 fokra.
Sütőpapíros tepsibe kiskanálnyi kupacokat teszek a tésztából, tisztes távolságra (2-3 ujjnyi) egymástól, mert arra számítok - és jól, hogy egyrészt ellapulnak, másrészt megnőnek sütés közben. A halmocskákat nem lapítgatom, sőt, igyekszem minnél halmosabban a tepsibe tenni a tésztát, hiszen kekszhez képest elég híg (de nem folyik szét).
10-12 percig sütök egy-egy adagot. Nem érdemes tovább, mert a csoki megéghet, keserű lesz.
Kiveszem a tepsit a kész kekszekkel, ahogy van, hűlni teszem (melegen törik), és kb 5 perc múlva teszem át az illatozó kekszeket rácsra, s ott hűtöm ehetőre, hidegre.
Ebből az adagból, normál méretű kávéskanállal adagolva, 68 db keksz lett. Ebből jutott minden ovisnak kettő és otthonra is maradt néhány darab.



Veszélyes, mert gyorsan elillan és menthetetlenül újabb és újabb adagot kell sütni! :-D

Gyors & könnyű - A tésztát összeállítani csupán percek kérdése. Légkeveréses sütőben lehet egyszerre két tepsinyit adagot is sütni, de hagyományos sütőnél is hamar kész van, míg az egyik adag sül, egy másik tepsibe lehet kupacolni a következő sütést.



Jó étvágyat!

* Tipp & trükk: Nekem csak egy nagyméretű gáztepsim van és mindig gond volt, hogy ehhez a kekszez hasonló aprósütit is csak egy tepsinként tudtam a lerbe tenni, bár az légkeveréses. Amíg, rá nem jöttem, hogy ha sütőrácsra (amiből viszont kettő isvan) két rétegben sütőpapírt teszek, tökéletesen megfelel tepsinek. Tészta lapot ugyan nem lehet rajta sütni, mert ahhoz nem elég a sütőpapír és a lap hullámos lenne, de pogácsát, perecet, kisebb méretű péksüteményt, kekszet nagyszerűen elbír a két réteg sütőpapír.

Kevésből finomat & sokat - Márton napi finomság / 2

Sőt, írhatnám azt is, hogy egy kevésből kétféle finomat és sokat, ugyanis a libuska alkatrészekből egyszerre kétféle gazdagon zöldségelt leves is született, egy zöldborsós rozmaringos és egy döbleces zsályás.
Miután a libaalkatrészek megtették kötelességüket a levesek irányába, a csontokról leszedett hús egy része újabb átváltozáson ment keresztül és lett belőle libahúsos-gombás molnárka.
Miközben a húst csontoztam, kénytelen-kelletlen megállapítottam, hogy amennyiben beválik a néphiedelem szerinti összefüggés a liba csontjai és a havas vagy csatakos tél között, hát akkor bizony idén saras-tocsakos telünk lesz.

De térjünk vissza a levesekhez. Egy fazékban kezdem a főzést, és nagyjából a művelet háromnegyedénél veszem ketté a levest, ekkor kerülnek bele a végleges profilt kialakító elemek.
Hű, ez aztán konyhanyelv! :D



Zöldséges libaleves
zöldborsós-rozmaringos és döbleces-zsályás változatban

hozzávalók

levesnek való libarészek, pl szárny, nyak, mellecsontok
6 nagyobb murok
2 petrezselyem
1 kisebb fej karfiol
1 nagyobb karalábé
1 nagy fej hagyma
6 cikk fokhagyma
1 ek margarin
só, bors

4 bő marék zöldborsó (pl mirelit)
rozmaring - ha zöld, akkor 1-2 ágacska, ha szárított, akkor 5-6 csipetnyi

3-4 maréknyi kockázott döblec (hámozott, nyers)
3 nagy csipet zsálya - szárított

A zöldségeket megpucolom, megmosom. A hagymát félfejre vágom, majd a félfejeket hosszában kettőbe-háromba és ezután kezdem keresztben vékonyan felkarikázni (magyarán, nem kockázom, de a félfejnél apróbbra karikázom). A veteményt ki, hogy szereti, lehet kockázni vagy karikára vágni. A karalábét kockázom, a karfiolt rózsáira szedem. A fokhagymát apróra vágom.
A libarészeket leöblítem, papírtörlővel felitatom a vizet.
A margarint habosra melegítem, beleszórom a hagymát, 2-3 percig forgatom, hozzáadom a murkot, petrezselymet, további 3-4 percig keverem-pirítom, melléjük szórom a karalábét és a fokhagymát és újabb 3-4 percig hagyom a zsiradékban együtt puhulni.
A zöldségekre teszem a libarészeket, felöntöm vízzel, hogy ellepje a húst-csontokat. Sózom, borsózom.
Fedő alatt nagy lángon tartom, amíg gyöngyözni kezd, még lobogó forrás előtt visszaveszem a tüzet és gyengén főzöm 15-20 percig.
Beleteszem a rózsáira szedett karfiolt - már, amit Manó nem csipegetett el, ugyanis imádja a nyers zöldségeket, legyen az murok vagy karfiol vagy káposzta vagy petrezselyem; néha még a nyers krumplit is megkóstolja, gondolom, nem biztos benne, hogy én tudom-e vagy sem, hogy finom-e a krumpli nyersen, vagy sem :).
A karfiollal nem főzöm túl sokat, nem szeretném, hogy a szép rózsák elemi darabokra essenek szét (5-6 perc).
Előkészítek egy másik lábost is és kettéveszem a levest. Ehhez kihalászom a libarészeket, külön teszem, majd a levest - sűrűjét és levét tekintve - igyekszem igazságosan elosztani a két fazékban. Ide is, oda is teszek libarészeket.

Az egyik levesbe, amint újra főni kezd, beleszórom a zöldborsót és a rozmaringot. Addig kell csak főzni, míg a borsó is puha lesz, eddigre az összes többi zöldség is megfő. Kóstolom, ha kell, utánnasózom.

A másik levesbe, amint újra főni kezd, beleteszem a hámozott, kockára vágott nyers döblecet és zsályával ízesítem. Gyenge fövésben tartom nagyjából 6-8 percig, ezalatt a döblec megpuhul, de nem esik szét. Megkóstolom, ha kell, utánnasózom.



Metélőhagymás, tojással dúsított fehérkenyérrel tálalom. Egyszerűen frenetikus! A libahús jellegzetes, karakteres íze még így is dominánsan érződik a kétféle levesben. A zöldborsós rozmaringos a hagyományosabb, megszokottabb ízvilágot adja, míg a zsályás döbleces ízkalandorok számára a finom és szokatlan párosítások izgalmát hozza.

Jó étvágyat!

Szószedett:
murok - sárgarépa
döblec - sütőtök (bármilyen sütőtök, de csak a sütni való; tehát a főzötök nem döblec)
vetemény - sárgarépa, petrezselyem, paszternák, stb gyűjtőneve; onnan ered, hogy ezeket a zöldségeket apró magról nem ültetni, de vetni kell

Kevésből finomat & sokat - Márton napi finomság / 1

A hagyományoknak és néphiedelemnek megfelelően, az Enyészet havának (= november) 11. napján, de nem pontban 11 óra 11 perckor tálalom majd az idei Márton napi finomságokat.
Tavaly rendhagyó Márton napi libasültes, borhabos vacsoránk volt, idén - a gazdaságosság jegyében :) - amolyan egyből kettő liba-vacsora, liba-uzsonna lesz :)

Levesnek való alkatrészekből :) - szárnyak, nyak - kétféle, gazdag, zöldséges libaleves, zöldborsós-rozmaringos és döbleces-sáfrányos.
Aztán a leveshús feléből-nagyobb részéből és némi gombából tölteléket keverek, s így lesz az MP3-on debütáló kínai csirkés péksüteményből Márton napra gombás-libahúsos molnárka.

Gombás-libahúsos molnárka
12 db

hozzávalók - töltelék

10 fej csiperke - közepes-nagy, de tömött, nem kinyílt fejek, vegyesen barna és fehér
nagyjából 12-14 dkg libahús (főtt)
2 ek olaj
2 ek szójaszósz
1 ek méz
Max féle wok fűszerkeverék
nagyjából 2-3 ek apróra vágott metélőhagyma
só, bors

hozzávalók - tészta

140 ml víz
225 gr liszt
15 gr (1 ek) margarin
1/2 tk só
1/2 tk cukor
1 tk szárított élesztő

hozzávalók - tetejére

tojás (egész vagy csak sárgája)
1 ek víz
szezámmag

Tekintettel arra, hogy különböző okok miatt csak késő este jutottam konyha közelbe, a Márton napi libahúsos molnárka két lépésben készült.
Csütörtökön este elkészítem a tölteléket és odakészítem a tésztához valókat.

Első lépésben a töltelékhez a levesből kihalászom és tányérra emelem a "liba alkatrészeket", úgymint szárnyak és nyakak. Amint kezelhetőre hűlt, lecsontozom, azaz a húst leszedem a csontról. A hús egy részét visszateszem a levesbe, azt fogja dúsítani, többi részét, nagyjából 10-12 dkg-t apróra vágom.
A gombákat megmosom, felkockázom.
A szójaszószt, az olaj felét, a mézet és Max mester fűszerkeverékét, valamint csipetnyi sót és borst egy tálkában összekeverem és alaposan beleforgatom a gombát és libahúst, úgy, hogy mindent bevonjon a mézes-szójás pác.
Egy tányért borítok az edénykére és konyhapulton hagyom állni fél óra hosszat.

Amíg a gomba-hús pácolódik, összeállítom a molnárka többi részét, azaz a vizet a kenyérsütő gép formájába öntöm, egy evőkanálnyi kivételével rákanalazom a lisztet, figyelek, hogy mindenütt befedje a vizet.
A margarint felkockázom a lisztre teszem, a forma egyik sarkába, másik két sarkaiba a cukrot és sót. Középre teszem a szárított élesztőt - mivel csak órák múlva kezd el majd dolgozni a gép, fontos, hogy az élesztő ne érjen se a vízhez, se pedig a sóval vagy cukorral ne kerüljön túlzott közelségbe (egyáltalán ne). A liszt közepére szórt szárított élesztőt befedem a meghagyott egy evőkanálnyi liszttel. Ezt azért, hogy a konyha melege-nedvessége be ne indítsa még a szükséges/hasznos idő előtt.
Beállítom a kenyérsütő gépet, dagaszt-keleszt program, és beállítom az időzítőt is. Igyekszem kitotózni, mennyi idő kell majd a formázáshoz, úgy döntök, gyors leszek, így mindössze 20 percet szánok majd erre a műveletre másnap reggel. Benyomon a start gombot. A gép ugye nem kezdi el azonnal dagasztani a tésztát, előbb szépen visszaszámol; hiába na, okos egy kis gép :)

Mikor eltelt a pácolásra szánt fél óra, a maradék 1 ek olajat felforrósítom, rákanalazom a mázos gomba-hús tölteléket és nagy lángon, rázogatva-kevergetve szinte teljesen elpirítom a pác adta és a gomba eresztette levet. Közben egy maréknyi metélőhagymát levágok és ollóval a töltelékhez aprítom.
Mikor a töltelék kész, lefedem és hideg helyre teszem reggelig.

Reggelre - sikerült 20 perccel elaludnom, így kicsit túlkelt a tészta, szerencsére nem vészesen - a tésztát a kenyérsütő gép bedagasztotta, megkelesztette.
Lisztezett lapítóra szedem a könnyű, szép szálasra kelt, puha tésztát. Határozottan, de gyöngden átgyúrom, majd 12 egyforma darabra vágom (az eredeti recept szerint 8 molnárka lesz).
Mindegyik darabot: nagyjából 12 cm átmérőjű körré nyújtom, a közepére halmozok egy előre elosztott* töltelék kupacot, a tészta széleit körben (a tölteléktől kifele, keskeny csíkban) megkenem felvert tojással, majd a tésztát bugyor szerűen összefogom-összehajtom, hogy a töltelék ne szaladjon ki alól.
Sütőpapíros tepsibe sorakoztatom a molnárkákat - hajtott oldalával lefele, tisztes távolságra, mert kelesztés-sütésközben még nőnek.
Langyos-meleg helyen 30-35 percet kelesztem, konyharuhával letakarva.

Mielőtt a 200 fokra előmelegített sütőbe tenném, a tetejüket megkenem egy kis vízzel elhabart tojással (egész tojás vagy csak tojássárga) és megszórom szezámmaggal. Nagyjából 18-20 percet sütöm. Rácsra szedem és langyosra-ehetőre hűtöm; hidegen is nagyon finom.

Jól kezelhető tészta + kívánság & ízlés & hozzávalók szerint változtatható töltelék + kevés munka = csábító, nagyon zamatos és ízletes, nem hétköznapi libahúsos-gombás molnárkák.
Otthon reggelire vagy vacsorára, irodába gyors ebédre, iskolába tízóraira vagy uzsonnára.
Mivel a tészta kellemes állaga másnapra is megmarad, kiváló vendégváró is lehet.

Jó étvágyat!

Tipp & trükk:
* A tölteléket, még mielőtt elkezdeném megtölteni a molnárkákat, annyi kupacba osztom, ahány péksütit akarok sütni. Így könnyen elkerülhetem, hogy egyik-másik molnárka kipukkadjon a túl sok tölteléktől, míg másokban úgy kelljen kiabálniuk egymásnak a gomba és husi daraboknak.
** Csak zöldség töltelékkel is igen finom. Ehhez 23 dkg zöldséget kevés vízben (víz-vaj) félkészre párolok, alaposan lecsepegtetem és úgy keverem a mézes-szójás pácba, aztán futtatom meg forró olajon 1-2 percre.

Gá-gá-gá, menjük világgá - Márton nap

Szent Márton 316-ban vagy 317-ben született, Savariában, a mai Szombathely környékén, apja római tribunus volt.
Márton gyermekként is sokat utazott és költözködött családjával, hiszen apja a római légió tisztjeként szolgált. Gyermekkorát főként az itáliai Páviában, ókori nevén Ticiniumban töltötte. Itt határozta el 12 évesen, hogy keresztény lesz és remeteként éli majd az életét. Ám szülei nem nézték jó szemmel, hogy fiuk hitújoncnak jelentkezett.
Mártont, mint a római birodalom veterán tisztjének fiát - a kor szokásainak megfelelően - 15 évesen besorozták. A katonaéveiről szóló írások szerint szerény és tisztaéletű katonaként kivívta parancsnoka és társai megbecsülését.

Ehhez az időszakhoz kötődik az a csodálatos esemény, amelyet szinte valamennyi Szent Márton ábrázoláson láthatunk. Történt ugyanis, hogy a galliai Amiensben szolgáló Márton, didergő koldussal találkozott a város kapujánál egy téli hideg estén. Köpenyét ekkor kardjával hasította ketté, hogy megossza a fázó koldussal. Éjjel álmában Krisztus jelent meg előtte a koldusnak adott köpenydarabban és azt mondta: Márton a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe. Ezt követően Márton hamarosan megkeresztelkedett és kilépett a seregből.
A galliai Poitersbe ment Hilarius püspökhöz és felajánlotta neki szolgálatát. Ám hamarosan ismét álmot látott, ami miatt visszatért Savariaba - ahová szülei már korábban visszaköltöztek -, hogy ott hirdesse az igét. Hazatérve apját nem tudta korábbi hitétől eltántorítani, ám édesanyját megtérítette. A legenda szerint a mai Szent Márton plébániatemplom előtt hajdan kút állt, aminek vizével keresztelte meg édesanyját. Napjaikban itt e jelenetet megörökítő szobor áll.
Szent Márton nem sokat időzhetett szülővárosában, ahol fellángolt az eretnek mozgalom: az ariánusok elfogták, megvesszőzték és elkergették Savariából. Milánóban folytatta hittérítő munkáját, majd Insula Gallinaria szigetén remetéskedett. Ligugéban szerzetesi közösséget vezetett, és sokat utazott, hogy a keresztény hitet terjessze, és kolostorokat is alapított. Útjait csodák kísérték: betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. Számos egyházközségeket létesített, majd a megtérített vidékekre tanítványait küldte, hogy folytassák munkáját. Galliaszerte ismerték és tisztelték.
371-ben Turones (mai nevén Tours) püspökévé választották. Ehhez az eseményhez kötődik az egyik legismertebb Szent Márton legenda. E szerint szerénysége miatt nem akarta elvállalni a püspöki tisztséget, a libák közé bújt, ám a szárnyasok gágogásukkal elárulták. Így Márton nem kerülhette el a püspöki széket, a libák viszont árulásukért azóta is lakolnak: ezért eszünk Márton napján libasültet.

A másik - leginkább franciahonban ismert - legenda a szent halálához kapcsolódik. Márton még nyolcvan évesen is járta a vidéket: térített, egyházi vitákat simított el. Candesba is ez utóbbi miatt érkezett, ám hazatérte előtt beteg lett, majd 397 november 8-án az Úr magához szólította. Halálhíre gyorsan terjedt Gallia-szerte és holttestét több város is magának követelte. A turonesiek cselhez folyamodtak: püspökük testét az éj leple alatt kilopták a ravatalról és a Loire folyón csónakon Toursba szállították. A legenda szerint amerre jártak a természet tavaszi pompába öltözött, mezők és fák virágba borultak. Azóta e vidéken a meleg, napsütéses novemberi időszakot Szent Márton nyarának nevezik.

Úgy tudni, Szent Márton meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal.
Időszámításunk után 397-ben hunyt el. Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték. Ausztriában csak Karintia tartományban 44 templomot szenteltek Szent Mártonnak.

Kultusza halála óta jelen van, ünnepe pedig temetésének napja, november 11-e lett. Ezt a napot Európa-szerte évszázadok óta lakomával és újbor-kóstolással ünneplik.

A Szent Márton-napi hagyományok több évszázados múltra tekintenek vissza hazánkban is, bár legtöbbünknek azonban csupán a lúddal, libával való összefüggéséről dereng valami. A hétvégi Szent-Márton napi rendezvényeken minden korosztály megismerheti az ünnephez kötődő népszokásokat.

Ki Márton napján libát eszik, jövőre nem éhezik - tartja a néphiedelem.

Az Enyészet havában történő libasütésnek nemcsak Magyarországon, de Európa-szerte is nagy hagyománya van, kevesen tudják azonban, hogy a püspökség tisztsége elől a libalólba elrejtőző Márton, akit a libák gágogása lebuktatott, püspökké avatása után "büntetésül" később valamennyi gágogót levágatta - ez a libasütés egyik eredete.
Legenda ide vagy oda: a szárnyas november 11-i tálalásának van egy prózaibb oka is: a régi paraszti gazdaságokban egész egyszerűen ekkorra nőtt meg és hízott süthető állapotúvá az "idei", tehát a fiatal liba.
Ugyanakkor Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.
A népi kultúrában gazdasági határnapnak számított a nap, a félszilajon, vagyis a tavasztól őszig legeltetett, télen pedig istállóban tartott állatok beterelésének hagyományos időpontja volt november 11-e. Ilyenkor a pásztorok – kezükben vesszővel – végigjárták az állatok gazdáinak házait, köszöntőt mondtak, cserébe pedig ajándékokat kaptak. A gazdasági szerepen túl népi hiedelmek is kötődtek az ünnephez: a disznóól tetejébe ágat szúrtak, hogy megvédjék az állatokat a pusztulástól, tavasszal pedig ugyanezzel az ággal terelték ki a malacokat.
Az ünnep az őszi munkák (szüret, kukoricafosztás) lezárulásával induló és a Katalin-napig tartó kisfarsang idejére esett. Országszerte lakomákat és bálokat rendeztek, ilyenkor kóstolták meg először az újbort és vágták le a libákat, az úgynevezett mártonludakat.
Ám e szokás gyökerei még mélyebbre is, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.
A lakoma után a liba mellcsontjából jósoltak is: ha a csont fehér és hosszú volt, az havas telet jelzett, míg ha barna és rövid, akkor sáros télre készültek. A mondás szerint pedig, ha Márton napján a lúd jégre áll, akkor Karácsonykor vízben áll. Arról nem szól a fáma, milyen lesz a Karácsony, ha Márton napja borúsan, esősen köszönt be.

Ki Márton napján újbort iszik, jövőre nem szomjazik - így a néphiedelem.

Márton napja mindemellett nemcsak a libasütés, de az újbor felszentelésének napja is. Németországban és Ausztriában a hagyományos Márton-napi libához egyenesen Ganslweint, azaz libabort isznak vidéken.
A téli évnegyed kezdőnapjának is tartott Márton-nap hetében (idén november 10-től 16-ig) Szombathelyen minden évben tradicionális Szent Márton-napi vásárral emlékeznek meg a város mártírhalál nélkül szentté vált szülöttéről.

A középkorban Márton napja az egyik legnépszerűbb ünnep volt, a népszokások egészen a 20. század közepéig éltek, napjainkban pedig a Márton-napi libafogyasztás éli reneszánszát. Amennyiben követni kívánjuk a hagyományokat, úgy 11 hó 11-én, 11 óra 11 perckor tálaljuk a frissensültet!
forrás:
tudomany.ma.hu
unnep.eu

Fakesz

Szeretem a Nők Lapját és van egy viszonylagos olvasási sorrendem a hétről-hétre megjelenő lapban. Először Lola történeteit olvasom, illetve egy ideje megosztva, kéthetente Lola, kéthetente a NL babák :-). Aztán dr Vekerdy tanácsait böngészem át - és általában nyugodt(abb) lélekkel állapítom meg, hogy Manót az elmúlt egy hét alatt sem sikerült elrontanunk :). Aztán a receptekhez lapozom, átolvasom, ízlelgetem. Majd jönnek a keresztrejtvények - legalább egyszer-kétszer lehetne kicsit bonyolultabb, vagy legalább egyszer nyerhetnék valamit, bármit, a beküldött megfejtésekkel -, végül "szabályosan" előlről kiolvasom az egész lapot.

A receptek. Mindig elolvasom, megtanulmányozom. Időnként megmosolygom, de hiszen ezt már ismerem, esetenként már főztem is. Időnként felsóhajtok, aj, jó lenne, de a só és bors kivételével szinte minden mást venni kellene, tehát kihagyom. Aztán időnként belefutok olyan receptbe is, amit lelkesen elkészítek. Volt már, hogy a kukában landolt - a sárgarépás-krumplis fészek sehogy nem akart összeállni, pedig szóról szóra követtem az utasításokat -, de volt, hogy nagyon ízlett és azóta többször is újrafőztem.
Ilyen siker recept volt a néhány héttel ezelőtti lapban a görög lencseleves. Semmi habarás, semmi rántás, semmi tejszín, csak lencse, paradicsom és hagyma. És egy kis olivaolaj.
Első és többedszeri olvasatra is soknak tűnt a két dl olivaolaj, mégha oly szűz is, kicsit lecsíptem belőle és egy kis tárkonnyal/tárkonyos ecettel még bolondítottam a levesen. Finom lett. Annyira, hogy Manapóval eldöntöttük, ilyet eszünk majd Szilvesztorkor is.



Görög lencseleves

hozzávalók

50 dkg lencse
1 nagyon nagy fej hagyma
6 paradicsom - hámozva
0,5 dl olivaolaj
só, bors
2 babérlevél
2 ek tárkonyos ecet*
bő csipet tárkony

A lencsét este beáztatom annyi hideg vízbe, hogy legalább 3-4 ujjnyira ellepje. A recept szerint elég két óra hosszat áztatni; az éjszakai áztatástól nem lett rosszabb.
Másnap leszűröm, jól lecsöpögtetem és másfélszeres mennyiségű vízzel főni teszem.
Köben félfejre, majd vékony szeletekre vágom a hagymát.
A paradicsomokat lobogó vízbe mártom, rögtön utánna hideg vízbe teszem, így a héjuk könnyedén lejön - pontosabban így tettem volna, ha nem lenne a fagyasztóban még nyáron eltett hámozott, cikkezett paradicsom jópár zacskóval. De van. Hát előveszem az egyik zacskó fagyasztott paradicsomot, a tenyerem mérlegelem, ez nagyjából hat paradicsom (vagy több, vagy kevesebb, nem fogom a paradicsom puzzle-t kiolvasztás után összerakni a darabókból).
Amint a lencse főni kezd, hagyom 2-3 percet lobogva főni, sűrű szűrővel (vagy habkanállal, akinek van) lehabozom.
A levesbe szórom a felvágott a hagymát, a paradicsomot, fűszerezem: só, bor, babérlevél, az apróra vágott tárkony fele, a tárkonyos ecet. A levesre locsolom az olivaolajat, majd az egészet jól összekeverem.
Közepes-kicsire mérsékelem a lángot. Félrebillentett fedő alatt készre főzöm a levest (a lencse puha legyen, de ne essen szét, mert akkor főzelék lesz, nem leves), ez nagyjából 25-30 perc.
A levesbe szórom a megmaradt aprított tárkonyt, egyet lobbantok rajta. Megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem, nem kellett.



A levest hagyhatom hosszabb vagy rövidebb lére, ettől lesz sűrűbb vagy kevésbé az.
Az asztalnál pöttynyi tejfölt teszek a tányérokba mert levesbe.
A lencse zamatából, ízéből semmit nem fed el habarás/rántás vagy tejszínes sűrítés. Bár lencseleves, mégis könnyed, a paradicsomtól és tárkonyotól kellemesen savanykás; s ugyan van benne fél dl olivaolaj, a leves nem zsíros, langyosan is igen finom.

Jó étvágyat!

* Tipp & trükk:
Az ecetet mindig apránként kell az ételhez adni, így elkerülhető, hogy túl savanyú legyen. SOHA nem fakanállal és soha nem azzal a kanállal adagoljuk az ecetet, amivel aztán megkóstoljuk a levest.
Tárkonyos ecetet házilag is könnyű készíteni: sok friss, zöld tárkonyt (megmosva, víztől lerázva) gyömöszölök egy üvegbe és nyakonöntöm normál (10%) ecettel. Nagyjából két hét állás után használható.
Hasonló technikával tárkonyos olajat is lehet készíteni, értelemszerűen ecet helyett olajban fürdetem a zöld tárkonyt (olivaolajat szoktam használni).

Apróság, finomság

Volt egyszer egy jól sikerült krumplirózsám. Mármint nem az enyém volt csak, de én sütöttem, és miután Lilian barátnőm tanácsára, nem sajttal, de tojással kevertem, még szép is lett, nemcsak finom.
Szóval volt ez a krumplirózsa. Aztán volt egy félszalma hétvége, mikor Manóval kettesben mulattuk az időt és arra gondoltam, valami apró falatocska második legyen a leves után, valami apróság és finomság, ami Manót már látványában is megfogja.
Aztán volt még néhány darab fél napja sült döblec, illatos, édes, csodaszínű.
Aztán voltam én és egy ihlet és így lett a fokhagymás csirkemáj mellé döbleces krumplirózsa.



Sütőtökös krumplirózsa

hozzávalók

8-10 dkg sült döblec
20-25 dkg krumpli
1 nagy tojás (vagy két kisebb)
2 bőven púpozott ek zabdara, azaz zabpehely késes darálón átforgatva, apróra
só, bors
szerecsendió

A krumplit meghámozom, felkockázom, hideg vízben átöblítem, leszűröm. Annyi vízzel, ami nagyjából két ujjnyira ellepi, főni teszem. Amint felfőtt, leszedem a habját, majd fűszerem, só, bors. Puhára főzöm, leszűröm. (A levét nem öntöm ki, nagyon finom lesz zöldségleveshez.)
A sült döblecet húsát kikanalazom a héjából és egy tálba teszem a leszűrt, nagyjából langyosra hűlt krumplival.
Hozzáütöm a tojást, fűszerezem, viszonylag sok borst és szerecsendiót felvesz, majd az őrölt zabpelyhet is hozzákeverem.
Alaposan eldoglozom (ave, kézi mixer :-), szinte egynemű, már-már habos állagú masszát kapok. Letakarva 5-10 percet pihentetem (konyhapult), ezalatt a zabdara megszívja magát, a massza állaga sűrűbb lesz.
Tespit sütőpapírral kibélelek, a sütőt 200 fokra előmelegítem.
A döbleces-krumplis-tojásos masszát habkinyomóba szedem és a legnagyobb lyukú fejet használva, "rózsákat" kanyarintok a sütőpapírra.
15-20 percre a forró sütőbe tolom.

Falatnyi nasi, de mi éppen fokhagymás csirkemájjal ettük, mellé házi savanyúság. Fejedelmi volt, még ha manókajának is látszik :-)



A fokhagymás csirkemájhoz a csirkemájat (és szívet, összesen kb 20-25 dkg) hideg víz alatt leöblítem, lecsöpögtetem, a hártyákat levágom-lehúzom, a májat és szívet is feldarabolom (a szíveket 2-3 részbe).
Nagy aljú serpenyőben 1 ek-nyi margarint és ugyanannyi olajat melegítek, miközben melegszik 10-12 gerezed fokhagymát késlappal megroppantok, nem hámozom meg.
Mikor a margarin-olaj keverék eléggé (de nem túlságosan) forró, beleszórom a fokhagymákat és a csirkemájj, illetve csirkeszív darabokat. Gyorsan fedőt teszek a serpenyőre, hogy ne fröcsögjön a forró zsiradék.
Néhány (valóban csak néhány, 2-3) perc múlva a fedőt felemelem és lapos fakanállal átmozgatom, megforgatom a sülő májat, megböködöm a fokhagymákat is.
Ha kétségeim vannak afelől, hogy a máj átsült-e, kiválasztok egy nagyobb darabot, tányérra veszem. Ha a lapos fakanállal ketté tudom "vágni" és a belseje gyöngyörű sötét rózsaszín, akkor készen van.
A megsült májat és a fokhagyma darabokat is szűrőkanállal konyhai papírtörlőre szedem, a feles zsiradékot leitatom. Csak tálalás előtt sózom, borsózom.
A májat és szívet, fokhagymákat (már héj nélkül) és a döbleces krumplirózsát tálra rendezem és házi svanyúsággal tálalom.



Gyors & könnyű - Félóra alatt kész van, kicsit kileng a hétről hétre megszokott ételek sorából. Az apró, falatnyi döbleces krumplirózsákhoz méretben is, ízben is jól illik a fokhagymás csirkemáj.

Jó étvágyat!

Fűszeres házikenyér - 1

Egyúttal formakenyér is, ugyanis nem sikerült úgy időzíteni a bekészítést, hogy dagasztás-kelesztés után legyen még időm (energiám, türelmem) átgyúrni, formázni, rádagasztani, keleszteni. Tehát a kenyérsütő gép formájában sült.
Finom lett.
Sőt, nagyon finom.
A félkilós kenyér több, mint 2/3 része elfogyott vacsorára (két felnőtt, egy gyerek), pedig nem a vacsora a nap főétkezése nálunk. De ez a kenyér egyszerűen annyira etette magát, hogy nem lehetett ott hagyni. (persze, az ő, mármint a kenyér bűne lesz, ha két nap múlva nem tudom begombolni a kedvenc szoknyám a derekamon :)
A zöldfűszerek és a köles teszik különlegesség, hihetetlenül ízletessé és illatossá ezt a kenyeret. Csak ajánlani tudom, tiszta szível (és kenyérrel is teli bendővel :-).



Zöldfűszeres házikenyér

hozzávalók

3 dl víz (langyos)
45 dkg liszt (BL55)
1 1/2 tk só
1 1/2 tk cukor
1 1/2 tk szárított élesztő
1 ek burgonyapehely
1 ek köles
1 ek lenmag
1/2 mk bors
1/2 mk őrölt kömény
2 kk aprított zöldpetrezselyem
2 kk aprított kakukkfű
8-10 levélke aprított rozmaring (nem ágacska!)

A vizet a kenyérsütő gép formájába öntöm.
Két evőkanálnyit meghagyva, rákanalazom a kimért lisztet és a burgonyapelyhet úgy, hogy a vizet mindenütt befedje.
Beleszórom a kölest, az aprított zöldfűszereket.
A sót és cukrot ezek tetejére, a forma külön sarkaiba teszem.
A szárított élesztőt adom a hozzávalókhoz utoljára, úgy, előbb a liszt-köles-burgonyapehely-fűszerek tetejére teszek egy kanálnyit a meghagyott lisztből, erre a szárított élesztőt és a második kanálnyi meghagyott liszttel letakarom. Mindezt azért, hogy a fűszerek nedvességtartalmától, illetve a konyha melegétől az élesztő ne kezdjen el korábban dolgozni, mint kellene.
Alap (normál) programot állítok be, a kenyérméretet kicsire, azaz az én kenyérsütő gépem szerint "1 LB"-re állítom, a héjszínt közepesre.
Igyekszem kitotózni, este mikorra érünk haza, beállítom az időzítést.
Start.
Este a lakásajtót kinyitva megcsap a pompás, fűszeres illat. Pont időben érkeztünk, két perc múlva jár le a sütési ciklus.
Ropogós héjú, foszlós, puha belű, ínycsiklandó illatfelhőben úszó kenyeret fordítok ki a formából.
Rácsra állítom, tiszta konyharuhával letakarom és hűlni teszem.
Szeletelés előtt legalább 15-20 percet hűlni hagyom, különben a közepe még túl meleg lenne, ráadásul sokkal jobban morzsolódna-szórodna, mint kihűlve (maximum langyosan).



A zöldfűszerek egészen különlegessé, a köles enyhén ropogóssá teszik ezt a puha, foszlós belű, ropogós héjú kenyeret.
Kiváló szendvicsalap, de zöldségleves vagy saláták nagyszerű kísérője is lehet.

Az esti sütés annyira finom volt, hogy tegnap, miután Manó lefeküdt, bekészítettem még egy kenyeret, ugyanilyet, illetve csak majdnem, mert nem tudtam megállni, hogy fűszerkészletem egyéb elemeit be ne vonjam a sütögetésbe.

Jó étvágyat!

Gombhoz a kabátot / 1

Főztem egy nagyszerű levest, darált hússal, sok zöldséggel, birsalma befőttel, csomborral, lestyánnal. Hmmm, mennyei, lesz majd post is, ha el nem fogy, mire lefényképezném :)
Szóval a leves készült, kellett volna egy kis kenyérke hozzá. Na, az fogyóban volt, úgyhogy sürgősen nekiláttam sütni egyet. Szerencsére bőven időben voltam, így nem kellett az ebédet csúsztatni és a levessel várni a kenyér elkészültére.

Sütöttem már ilyen kenyeret, akkor a túrót póréhagyma és pepperóni kísérte, most ezt a kettőt mindenféle magokkal és fűszerekkel váltottam ki. Az eredmény zamatos, laktató, puha, egyúttal a magoktól enyhén ropogós belű kenyér. Pompás kísérője volt a darált húsos, zöldséges, birsalmás levesnek.



Túrós, sok magos kenyér

hozzávalók - kicsi (közepes) {nagy}

túró 100 gr (170 gr) {225 gr}
víz 160 ml (210 ml) {280 ml}
olivaolaj 1 ek (1,5 ek) {2 ek}
liszt BL-55 375 gr (500 gr) {675 gr}
bazsalikom 1/2 tk (1 tk) {1,5 tk}
petrezselyemzöld 1/2 tk (1 tk) {1,5 tk}
cukor 1,5 tk (2 tk) {1 ek}
só 1 tk (1 tk) {1,5 tk}
szárított élesztő 1 tk (1,5 tk) {1,5 tk}
bors néhány tekerésnyi
pici csipet őrölt köménymag
köles 1 ek
napraforgó- és tökmag összesen 2 ek

langyos tej a kenéshez

A közepes kenyér hozzávalóival dolgoztam.
A folyékony hozzávalókat és a túrót a kenyérsütő gép formájába teszem, rákanalazom a lisztet, rászórom a magokat - napraforgó- és tökmagot előzetesen felaprítom - és a szárított fűszereket*. A liszt és magok tetejére teszem a sót és cukrot, a forma különböző sarkaiba, középre a szárított élesztőt.
Dagaszt-keleszt programot indítok. Másfél óra múlva egészen enyhén lisztezett lapítóra borítom a kellemesen lazára kelt, viszonylag tömör állagú és elég jól formázható tésztát.
Gyengéden, de határozott mozdulatokkal átgyúrom. Három részbe veszem, a tésztadarabokat egyesével kisodrom, majd egymás mellé teszem és összefonom.
Sütőpapírral kibélelt formába (téglalap alakú, oldalai enyhén kifele dőlnek) teszem a megfont kenyértésztát, majd tiszta konyharuhával letakarva, langyos-meleg helyen 30-40 percig kelesztem. Ezalatt a tészta szépen megnő, kitölti a formát és a pereméig felnő.
Sütés előtt a kenyér tetejét átkenem langyos tejjel (lehet langyos vízzel is, akkor ropogósabb lesz a héja; azért nem hideggel, mert a hideg víztől/tejtől a kelt tészta kifakad).
Előmelegített, 200 fokos sütőbe teszem és 30-35 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha a teteje barnás színű és a formából kifordítva, az alját megkopogtatva, kongó hangot ad. Amennyiben úgy gondolom, hogy nem sült át teljesen, akkor a formából kivéve, de sütőpapírra téve, még 5 percet sütöm (-ném, ha).



Egyszerre tömörkés és mégis laza, a túrótól érdekes szerkezetű - mintha nedves lenne, pedig nem -, a fűszerektől és magoktól zamatos, laktató kenyeret tálalok a leves mellé.
Leves vagy saláták mellé kitűnő, szintúgy remek szendvics rittyenthető belőle.

Jó étvágyat!

* Tipp és trükk:
Lehet friss fűszerekkel is dolgozni, értelemszerűen, akkor kevesebb kell és apróra vágva.

Nyughatatlanságom ...

... az oka annak, hogy időről időre eddig nem kóstolt, érdekes és kifejezetten ízletes párosítások kerülnek az asztalunkra.
Adva van egy jófajta gombaleves. Könnyed, habarás, tejszín nélkül, sok zöldséggel. Perceken belül kész, akár tálalhatnám is. De nem, nem ám. Valahonnan előkerül és belém bújik a kisördög és ennek mindig az az eredménye, hogy egyet-kettőt még csavarintok az ételen.
Így történt ezzel a gombalevessel is, teljesen hagyományos levesnek indult, de mire az asztalra ért kicsit átváltozott. Kifejezetten előnyére.



Alma-körtebefőttes gombaleves

hozzávalók

fél fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szál murok
1 szál petrezselyem
fél csokor petrezselyemzöld
10-12 nagyobb fej gomba (fehér és barna csiperke)
só, bors, szegfűszeg (1-2 db)
margarin
alaplé vagy víz és levescsont
1 tojás
liszt
szerecsendió
alma-körte befőttből 3-4 db lecsepegtetett darab (ez kb fél alma, fél körte)
alma-körte befőtt leve

A zöldségeket megpucolom, a gombát csak mosom és a szárak végét lecsippentem. A hagymát és fokhagymát apróra vágom, a murkot, petrezselymet karikázom vagy kockázom, a gombát kockára vágom, a szárakat is.
A fél ek-nyi margarint habzásig melegítem, rádobom a hagymát, 1-2 percig üvegesítem, rádobom a fokhagymát, további egy percig kevergetem, majd jöhet a murok és petrezselyem, ezekkel újabb 3-4 percig kevergetem.
Ráteszem a gombát, hagyom, hogy kicsit levet engedjen.
Felöntöm alaplével vagy vízzel, ha ez utóbbival, akkor lehetőség szerint teszek a leveshez egy levescsontot is, hogy teltebb íze legyen. Csak annyira öntöm fel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a zöldségeket.
Sózom, frissen őrlök rá borst és teatojásban beleteszem a szegfűszeget (lehet teatojás nélkül is, így tálalásko valaki tányérjába kerül majd). Nagy lángra kapcsolok, míg főni kezd, majd kissé félrebillentett fedő alatt, közepes-kis lángon főzöm 6-8 percig.
Közben a befőttből a gyümölcsöket villával összetöröm, hozzáütöm a tojást, csipetnyi sóval és frissen reszelt szerecsendióval ízesítem, majd annyi lisztet teszek hozzá, hogy jó állagú*, sima galuskatésztává tudjam keverni.
Leveszem a fedőt a levesről, kicsit fennebb húzom a tüzet, felöntöm a befőtt levével, megvárom míg gyöngyözni kezd és a gyengén fövő levesbe, kiskanállal beleszaggatom a gyümölcsös galuskát.
Szaggatás előtt érdemes a kiskanalat a levesbe mártani, így a tészta nem ragad majd a kanálkához (de legalábbis lényegesen kevésbé) szaggatás alatt.
A galuskákkal 3-4 percig főzöm, próbaképp egyet - a legutolsónak szaggatottat :), köszi Chef Viki :) - kiveszem és megkóstolom.
Az utolsó percekben a levesbe keverem az apróra vágott zöld petrezselymet.
Mikor a galuskák is megfőttek, megkóstolom, ha kell, utánnaízesítem.

Külön tálkába szedett alma-körte befőttel tálalom, így ki-ki ízlése szerint szedhet még befőttet a leveshez a tányérjába.



A zöldségekkel, különösen a gombával nagyon kellemesen társul az enyhén cukros befőtt. Halványan becsinált levesre emlékeztet az alma-körtebefőttes gombaleves, de az ízek harmóniája tej vagy tejszín nélkül érvényesül. Mivel igen kevés zsiradék van a levesben, melegen, de akár langyosan is kifejezetten finom, üdítő.

Gyors & könnyű - A zöldségek pucolása kevés időt kíván, a főzésre nagyjából 22-25 perc elég és máris tálalható a könnyed, ízletes leves. Természetesen lehet két tojásból galuskát szaggatni, így sűrűbb lesz, a levét pedig 1-2 ek, a galuskák után a levesbe főzött grízzel lehet dúsítani.

Jó étvágyat!

* Tipp & trükk:
Tudom, ez általában a kezdő háziasszonyok rémálma, "megfelelő állagú", de tény, galuskánál próbálkozni kell. A liszt mennyisége nagyban függ a tojás méretétől, a liszt milyenségétől, a befőttek állagától. Érdemes esetleg pici edényben kis vizet forralni és abba egy-két próbagalusát szaggatni. Ha a gyöngyözve fövő vízben a galuska elkezd szétesni, akkor túl puha a tészta, kis liszttel kell sűríteni. Ha 3-4 perc főzés után a közepe még mindig nyers, de a szélein már tocsakos, akkor túl sűrű a galuskatészta, lehet picurka befőttlével hígítani.

Szószedett:
murok - sárgarépa

VKF! XXIX Rollings dumplings - makaello (?!)

Igen kérem, ez makaello ... vagy izé, akármi ... az biztos, hogy nem raffaello, mert fia kókuszreszelék sincs benne.
Az úgy volt, hogy Max barátom magasra dobta azt a bizonyos labdát ... illetve gombócot :), VKF! Rolling dumplings.
És úgy is volt, hogy szemezgettem régóta egy házi raffaello recepttel (Nők Lapja), de nem tudtam eldönteni, hogy tudnám kókusztalanítani, ugyanis Manapó allergiás a kókuszra.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiálltam, mértem-szórtam-kevertem-kavartam-hűtöttem-böngyörgettem ... és ... megszületett a makaello, azaz a kókusztalan, mákos, fehércsokis gombócka (eredetileg dióval terveztem, de az meg nem volt otthon).
Bevallom, várakozásommal ellentétben Manapóm annyira nem volt oda érte, jó meg finom, de legközelebb legyen inkább valami más. Manóval kettesben azonban egészen jól elfalatozzuk :) Reggelente és este bekapunk egy-két(-soksok) kakaóba, színes szórócsokiba hempergetett makaello gombóckát :)



Makaello - mákos, kekszdarás fehércsokis bonbon

hozzávalók

1,2 dl víz
15 dkg porcukor
10 dkg margarin
20 dkg fehércsoki
10-12 dkg kekszmorzsa
1-2 ek darált dió
5 dkg darált mák
20 dkg tejpor

cukrozatlan kakaópor
színes szórócsoki

A vizet forrni teszem, mikor sűrűn gyöngyözik, beleszórom a porcukrot, és kevergetem, míg felolvad. Kavarás közben megvárom, míg a cukorszirup újra gyöngyözik, ekkor beleteszem a felkockázott margarint (lehet egy darabban is, akkor lassabban olvad) és addig kevergetem, míg elolvad.
Félrehúzom a tűzről, beleszórom a felkockázott fehér csokit és szintén keverem-kavarom, míg a csoki teljesen elolvad.
Beleszórom a kekszmorzsát, a darált mákot, darált diót, tejport és simára, egyenállagúra keverem. Sűrű, ragacsonak tűnő masszát kell kapnom. Ha túlságosan híg lenne, kevés kekszmorzsával, illetve 1-2 kk tejporral sűrítem.
Hagyom az egész keveréket kihűlni, majd letakarom és hűtőbe teszem, legalább 3 órára, de jobb, ha egész éjszakára.
Másnap előkapom az edénykét, kiskanállal adagolt mennyiségekből kisebb diónyi (nagyobb mogyorónyi) gombóckákat bögyörgetek - tenyér között, gyors mozdulatokkal, nem árt, ha a kezem száraz és viszonylag hideg.



A csupasz gombócokat lapítóra (tányérra, stb) sorakoztatom, majd mikor viszonylag sok összegyűlt, egyenként színes szórócsokiba és/vagy bőven mért cukrozatlan kakaóporba hempergetem.
Tányérra sorakoztatom és azonnal kínálom.



A bonbonokat le lehet böngyörgetni előre és csak kínálás előtt beleforgatni a kakaóporba, szórócsokiba.
Tálalás előtt 10-15 perccel kiveszem a hűtőből (akár a masszaként, akár kész, de csupasz, akár kész és már hempergetett állapotában tárolom), így az ízei jobban érvényesülnek.
A massza (vagy már bonbonná formálva) nagyon jól elvan a hűtőben akár 2-3 napig is. Összeállítottam, másnap egy részét gombócoltam, aztán megint másnap még egy adagot, harmadik másnap újabb adagot, így mindig "friss" édesség volt otthon.



A kekszdara, főleg a mák meglepő, de igen kellemes párosítás a fehércsokoládé mellé. Erőteljesebb, karakteresebb ízű bonbon, mint kókuszos változata lenne. A keserű kakaós bevonat ízében elegánssá teszi, szórócsokis ruhában ropogósabb.



Jó étvágyat!

VKF! XXIX - Törpkenyér

... ott élnek ők, a törpikék ...
Akik hupikékek és semmi más nem esznek, mint törpbogyós sütit, törpbogyós kenyeret, törpogyós törpbogyót. És bár a mai napig nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy a törpbogyó nem más, mint fekete áfonya, én bizony sütöttem törpkenyeret. 32 darabot. Datolyával és almás-csokis müzlivel. Szép kis kerek, gurulós gombócka kenyérkéket.

A nagy sikerre való tekintettel, újráztam a datolyás-müzlis muffinkenyeret.
Atörpkenyér nevet Trinity barátnőm ihlette, aki a sokmagos kenyérmufinokat keresztelte át. Nos, ezek a kicsi, kerek, gombócka kenyérkék még annál is törpkenyerebbek :)

Amikor elkezdtem böngyörgetni, nem gondoltam arra, hogy Max mester által kiírt Rolling dumplings VKF! XXIX nevezett legyen a törpkenyér, aztán úgy a harmincadik tájékán elkezdett megfogalmazódni a gondolat bennem, sütés után biztosra tudtam, nevezem, talán másnak is megtetszik ez az édes, kenyér és kalács közötti átmenetet adó, péksütemény.



Törpkenyér datolyás-müzlis

hozzávalók

2,6 dl víz
2 ek olaj
1 ek méz
32,5 dkg liszt
20 dkg édesítetlen gyümölcsös müzli
2 ek tejpor
1 1/2 tk só
1 1/2 tk szárított élesztő
8 dkg kimagozott, aprított datolya * (lsd Tipp & trükk)

A datolyát apróra vágom.
Kenyérsütő formájába teszem a hozzávalókat, alólra a víz, olaj és méz, rá a liszt, az édesítetlen almás-csokis müzli, tejpor. A sót és élesztőt úgy teszem a száraz hozzávalók tetejére, hogy ne érjenek egymáshoz.
Dagaszt-keleszt programot indítok, kezdés után 4-5 perccel a formába szórom a felaprított datolyát, majd másfél óra múlva liszttel egészen enyhén megszórt lapítóra szedem a szépen megkelt, könnyed tésztát.
Gyors, finom mozdulatokkal átgyúrom, és éles késsel elkezdem felosztani. Kettőbe, négybe, nyolcba, tizenhatba ... még mindig túl nagyok törpkenyér méretnek, így tovább osztom és lesz 32 kis tésztakupacom.
Tenyér között gombóccá gömbölyítem, egymástól nagyjából 2 ujjnyi távolságra sütőpapíros tepsibe ültetem. Tiszta, száraz konyharuhával letakarom, langyos-meleg helyen fél órát kelni hagyom. Sütés előtt langyos mézes tejjel átkenem a tetejüket.
Előmelegített, forró (200 fok) sütőbe tolom és nagyjából 20-22 percig sütöm. A sütőből kivéve rácsra szedem és ehetőre hűtöm.



A méztől, datolyától édes, állagában kenyértésztára emlékeztető falatnyi finomság. Tejjel, kakaóval reggelire vagy vacsorára. Harsogva roppanó almával tízóraira, uzsonnára. Vagy csak úgy, nasinak (reggeli őrületben araszolva :).

Jó étvágyat!




* Tipp & trükk:
A datolya mazsolával (nem kell beáztatni), aszalt áfonyával keverhető, de akár teljesen kiváltható.
A törpkenyér tésztája egyszerre laza és tömör, elég jól formázható.
Lehet belőle briósra hajazó formát csavarintani (25-28 perc sütés), lehet kenyérformában megsütni (30-35 perc sütés).
Ünnepi reggeliként is remekül helytállt, kenyérként sütve, szeletelve, enyhén megpirítva, olvadozó vajjal, illatos mézzel.
Kenyeret nem kifezetten favorizáló pöttömök - lásd Manó :) - "elcsábítására" is pompásan beválik; tapasztalatból tudom :)

Fasírt, másképp - VKF! XXIX!

Ezért is szeretem Max barátom ... mikor az ember már-már azt gondolná, nem lehet újat kitalálni, akkor jön ő, átveszi a VKF! staféta-fakanalat Trinity barátnőmtől - aki, nem mellesleg, szintén nagyszerű témát dobott fel -, és laza csuklómozdulattal, egy elegáns csettintéssel alaposan felkavarja az állóvizet, mondhatnám, gördülésre biztatva minden gasztro-bloggert: VKF! XXIX - Rolling dumplings

Persze, kattogtak nálam is a fogaskerekek, és volt annyi, de annyi ötletem ... amik aztán ilyen-olyan oknál fogva sorjában mind hamvába haltak ... De, egypár megvalósult, ezek közül egyik a fasírt másképp. Ihlette a nagy sikerű mátika.



Fasírt másképp

hozzávalók

kisebb maréknyi darált hús (6-8 dkg)
4-5 nagy murok
1 kicsi petrezselyem
4-5 gerezd fokhagyma
5-6 szál petrezselyemzöld
1-2 tojás (mérettől függ, ha nagy, akkor elég 1 db)
12-14 púpozott ek vegyes pehely, fele késes aprítóban durvára megfuttatva
1-2 ek szezám-, lenmag
só, bors
szerecsendió
csombor (borsikafű)

bundához
késes aprítóban összeforgatott vegyes pehely és lenmag
picurka olaj

A zöldségeket megpucolom és sajtreszelőn (legkisebb lyuk) lereszelem.
Egy tálban összekeverem a húst a reszelt zöldségekkel, pelyhekkel, magokkal, rányomom a fokhagymát és beleütöm a tojásokat.
A petrezselyemzöldet és a friss csombort apróra vágom, ezt is a fasírtmasszához adom; sózom, frissen őrlök/reszelek bele borst és szerecsendiót.
A hozzávalókat alaposan összedolgozom. Az általában szokott fasírtmasszánál kicsit vékonyabb, puhább masszát kapok. Letakarom és 10-15 percet állni hagyom, ezalatt a pelyhek megszívják magukat, kidagadnak.
Tepsibe sütőpapírt teszek. A sütőt 200 fokra kapcsolom. A "bundához" késes aprítóban apróra darálom a vegyes pelyhet és lenmagot.
A fasírtmasszából diónyi-falatnyi golyókat formázok, megforgatom az apróra darált pehely-lenmag keverékben, a tespibe sorakoztatom.
Olajjal megspriccelem - sokat segít, ha van spéci olajspriccelő; nekem nem volt, sk alkottam egyet, üres pumpás üvegből -, igyekszem, hogy a golyócskákat mindenütt (kivéve ott, ahol a sütőpapíron állnak) érje egy pici olaj.
Forró lerbe tolom a megrakott tepsit és nagyjából 15-20 percig sütöm az alternatív fasírtokat.



Fokhagymás vajon pirított-párolt zöldséggel - kelbimbó (ez is gurul :), ferdén karikázott urok, petrezselyem, póréhagyma - és házi savanyúsággal tálalom.
Ebből az adagból 2,5 ember :) két ebédje és még jópár nasi-falat kijött.

A fűszerektől kellemes pikáns, a muroktól szaftos, de nem sárgarépa ízű, a darált pelyhes-lenmagos "bundától" enyhén ropogós - és mindez egyszerre.
Nincs olajban sütés, nincs mindent átható olajszag, csak gyorsan készülő, zamatos, falatnyi fasírtocskák, és a fülnek kellemes "kérek szépen még!" óhajok.



Jó étvágyat!