Amerikai fánk, olaj nélkül

Kronológiailag :) most Tücsike első születésnapi tortája következne. De ugrunk kicsit az időben és amolyan 'bréking nyúz'-ként idebiggyesztem a lerben sült fánk, más néven amerikai fánk, történetét.

A farsangról és a februári népszokásokról írtam már korábban, s ha már farsang, akkor ugyebár elengedhetetlen kellék a fánk. Legyen az nagy, kicsi, esetleg óriási, nagymama féle szalagos, fodrosodó rózsafánk vagy éppen csöröge, tíz perces édes vagy joghurtos sós, lényeg, hogy fánk legyen.

Nagyon szerettem volna elkerülni az olajban sütés maceráját, így hát nekiláttam sütőben sült fánk receptet keresni.
Pár perc múlva azt hittem felrobbanok.
Eleve kihagytam azokat a recepteket, ahol a fánkmasszát úgynevezett donut formában sütik, mert nekem ilyen nincs. Így is maradt éppen elég találat a gugliban, gondoltam, most jön a bőség zavara, csak győzzek majd válogatni. Hát nem így volt.
A legtöbb blog azzal kérkedik, hogy csakis kipróbált, bevállt recepteket ad közre. Elég naiv lévén ezt sokszor el is hiszem, de most a sütőben sült fánk recept alapján ugyancsak megkérdőjeleztem - tisztelet a valóban kivételeknek!
"Sütőben sült fánk recept" keresésre tízből nyolc szóról szóra ugyanazt a receptet adta, ami akár jó is lehetne, ha nem lenne gubanc már a hozzávalókban: ...., 15 dkg cukor, ... 22 dkg cukor, ... 1 ek vaj, ... 1,5 dl olvasztott vaj, ... És a "csak kipróbált, bevállt recepteket" posztolók sehol, de sehol egyik leírásban sem részletezik, hogy mire kell a 15 + 22 dkg cukor, illetve, hogy a tésztába való zsiradék az 1 ek vagy 1,5 dl vaj. Gyűjtőoldalaknál jóhiszeműen még belefér, hogy nem bogarásszák át egyesével a kilistázott recepteket. Na, de a "bevállt és kipróbált" kategória ... No comment.
Szóval a lerben sült fánk recept keresésének eredménye első körben csalódás és mérgelődés volt.
Persze, lehetne próbálgatni, cukrot és vajat részletekben adagolni, dagasztás közben a tésztát ellenőrizni, ésatöbbi. Ha van rá idő, mód, energia. Ésatöbbi.

 

Mindegy. Legyintettem, ittam egy csésze kávét, aztán újra böngészni kezdtem. Rémlett, hogy Max mester sütött volt amerikai fánkot és mintha sütőben készült volna. Voilá, meg is lett, és igen, sütőben készült.
Az eredeti recepten kicsit változtattam, rétesliszt helyett sima fehér lisztből mértem 50 dkg-t, cukorból több került bele és kihagytam a citromos sót.
Az eredmény egy hihetetlenül könnyű, levegős, nagyon finom, másnapra is puha és élvezhető, sütőben sült fánk.

Amerikai fánk, sütőben

hozzávalók - tészta

2,5 dl tej
2 tojássárga
1 ek rum (érdemes valódi rumot használni; elhagyható, de jót tesz az ízének)
1 citrom reszelt héja (kihagyható)
50 dkg liszt
6 dkg puha margarin
8-10 dkg cukor (részben vagy egészében lehet vaníliás cukor, érdemes házit használni)
pici csipetkényi só
3 dkg friss élesztő

hozzávalók - máz, díszítés (és/vagy)

porcukor
cukormáz (porcukor + citrom/narancslé vagy víz)
csokimáz (bevonó csoki és tej/tejszín/margarin)
díszítő cukrok
házi lekvár

hozzávalók - egyéb

pogácsa/fánkszaggatók (kb 7 cm, 3/4 cm, 5 cm vagy poharak)
tepsik
sütőpapír

A tészta hozzávalóit kenyérsütő gép formájába rakom, alólra a tojássárgák, tej (éppencsak langyos, de legalábbis nem hűtőhideg) és rum, rámérem a lisztet, belereszelem a megmosott és szárazra törölt citrom héját, majd belekockázom a puha margarint. A cukorral lehet játszani, lehet fele részben vaníliás cukor (lehetőleg házi, az valóban vaníliás), de akár az egész is. Második sütésnél csak vaníliás cukrot tettem bele, igaz, csak 8 dkg-t, mert elfelejtettem időben feltölteni a vaníliás cukros köcsögömet.
Dagaszt-keleszt programot indítok, ez másfél óra alatt lefut. Lehet dagasztókaros robotgéppel vagy természetesen kézzel is dagasztani és utánna letakarva, meleg helyen, tálban keleszteni a fánktésztát, de mivel általában időhiánnyal küzdök, a kenyérsütő gépre bíztam ezeket a lépéseket.
Másfél óra múlva egészen enyhén lisztezett lapítóra (nyújtódeszka) borítom a hihetetlenül szépen megkelt, levegős, rugalmas, rendkívül jó állagú tésztát. Finom, de határozott mozdulatokkal kicsit átgyúrom, majd laskanyújtóval (sodrófa :) másfél ujjnyi (kb 2cm) vastagra nyújtom.

Tipp & trükk:
A fánkokat, ha csak lehetséges, érdemes sütiformázóval (pogácsa/fánkszaggatóval; ezek a formák élesebbek, mint egy pohár) és határozott mozdulattal kiszaggatni a tésztából, így a fánk széle nem törik össze és sütés alatt szebben felnő, szinte szalagosodik.

 

A középen lyukas fánkokhoz először a nagyobbik (kb 7 cm átmérőjű) pogácsa/fánkszaggatóval dolgozom. A kiszaggatott tésztát átemelem a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ott vágom ki a közepét (kb 3/4 cm átmérőjű formával). Így a lapítóról tepsibe emelés közben nem oválosítom el a kört.
A középről kiszaggatott kisebb fánkokat külön tepsibe sorakoztatom, ezeket is levegősen egymás mellé, mert utókelesztés és sütés közben nőni fognak.
A "szabászati hulladékot", azaz a kiszaggatás után megmaradt tésztát összegyúrom, kétujjnyi vastag rúddá sodrom, nagyjából húsz cm-s darabokat csípek belőle. Ezeket a darabokat középen összehajtom és a két szárát összefonom. Így lesz belőle "szarkaláb" :)
Lyukatlan :) fánkokat egy kb. 5 cm átmérőjű pogácsa/fánkszaggatóval vágom ki, így utókelesztés és sütés után sem lesznek (szinte) ijesztően óriásiak.

A fánkokkal megpakolt három tepsit konyharuhával letakarom, meleg/langyos helyen 20-25 percig kelesztem.
Az tepsiben/formában kelesztés nálunk igen kényes művelet, ugyanis a konyhapulton nincs akkora hely, ahol párna/pokróc-fészket tudnék vackolni, főleg nem három tepsinek egyszerre. Így hát a kisebbik kanapét szoktam "kelesztőhelynek" használni. Ez azonban előre nem látott veszélyeket rejt magában :) Történt ugyanis, hogy egyszer elfelejtettem felcetlizni a kelni tett kenyértésztát rejtő pokróc-fészket, Manapóm pedig mit sem sejtve, úgy ahogy volt, felmarkolta és laza mozdulattal a kanapé mellett álló fotelba reptette a tésztát rejtő pokróc-dombot :) Szerencsére a kenyértészta nem vette zokon a rövidtávú repülést :) Az ehhez hasonló - óóóóó, véletlenül ráültem! - baleseteket elkerülendő, a fánkos tepsiket rejtő puha pokrócrengeteget felcetliztem :)

Amíg a fánkok kelnek, előmelegítem a sütőt 155-160 fokra (légkeveréses; normál sütőt általában 10 fokkal többre) és összeállítom a mázakat. A cukormázhoz 3-4 púpozott ek porcukorhoz apránként adagolok citrom/narancslevet vagy vizet. Simára keverem és ha túl sűrű lenne a máz, egy kis lével hígítom. A csokimázhoz kevéske (2-3 ek) tejet/tejszínt melegítek, beleszórom a kockára tört bevonó csokit (esetleg még megmaradt csokimikulásokat :) és egynemű masszává keverem. Vagy margarinnal olvasztom, vagy mikróba teszem, esetleg forró vízfürdőre, általában mindenkinek megvan a maga bevállt csokiolvasztási technikája :)

A szépen megkelt fánkokat (először a legnagyobbakat, aztán a középről kivágott formákat, végül a szarkalábakat) 15-20 perc alatt aranybarnára, illatosra sütöm.
A még forró fánkokat - ha nem kerül rájuk máz - megszórom porcukorral vagy gyors mozdulatokkal - ecset vagy kanálhát segítségével - bevonom a cukor- vagy csokimázzal és megszórom az előkészített díszítő cukrokkal. Érdemes gyorsan dolgozni, mert a mázok, főleg a cukormáz, nagyon gyorsan szárad.
Az apró, színes cukorgyöngyöket egyszerűen beleszórom a mázba, míg a nagyobbakat egyesével rakosgatom. Nem szeretem a cukor- vagy csokimázas süteményt belenyomni a díszítő cukorba, mert a mázból óhatatlanul lecseppen és összeragad a cukor.
A kész fánkokat rácsra pakolgatom (kenyérvágó deszka rácsa vagy sütőrács) és ehetőre hűtöm.

 

Az első fánkba némi fentartással haraptam bele. Óvatoskodásom felesleges volt. A sütőben sült fánk könnyű, szinte elröpül, tésztája levegős és foszlós, máz nélkül sem fojtós. Ha a megmaradt fánkok - ha megmarad :) - letakarva éjszakáznak, másnap is puhák, finomak, élvezetesek.
 
Figyelem! :)
A még meleg fánkokból jelentősebb mennyiség (4-5-6-... db :) együltőhelyben való elfogyasztása hascsikarást eredményezhet! :)
Ezek a amerikai fánkok - mázzal, máz nélkül - első kóstolásra függőséget okoznak! :), ezért érdemes mihamarabb egy újabb sütést betervezni :)

Jó étvágyat !

... ma a Nap is szebben ragyog ...

... Tücsi kisasszony, boldog szülinapot!

Többek között ezzel köszöntötte Manót kistesót, aki fölött bizony 'elszállt' az idő és immárom egy éves és két napos kisasszonyka :)
A nagy napra szombaton került sor, s mint várható volt, a születésnap kapcsán Manóban újra megfogalmazódtak a "kínos témák" köréhez tartozó kérdések. "Édesanya, kistesó hogyan született? A dokibácsi kivette a pocakodból és most van egy nagy vágás a pocidon?" Manapóval a kezdetektől azt az elvet valljuk, hogy a gyerek nem buta, csak kicsi, ezért gólyamesék nélkül válaszoltam Manónak, annyi ismeretet adva, amit ötéves elmúlt gyerekésszel fel tud dolgozni. A "hogyan kerültem én/kistesó a pocakodba" kérdés még nem hangzott el :)

Tücsikének fogalma sem volt róla, hogy a szombati nap, más mint a többi, hogy szebben ragyog a Nap és vidámabban integetnek a fodros januári felhők. Az egész készülődésből valószínüleg annyit vett észre, hogy ruháskosár rallyztak nagytesóval és délelőtt szabadabban garázdálkodhatott a konyhában a sütiző formák és mignon papírok között :) (hja, vagy krémet keverünk és piskótának tojáshabot verünk, vagy Tücsit cipeljük kétpercenként vissza a szőnyegre), és hogy délutánra addigi udvartartása két fővel bővült, ÉAnyám és ÉApám is természetesen azonnal behódoltak Tücsi kisasszonynak :)

Manó nagyobb izgalommal várta kistesó születésnapját, egyrészt, ő már tudja, hogy a szülinap ajándékokat jelent, készült is nagyon, egy hete ott figyel a kis asztalkán a sajátkezűleg készített, emberke rajzos, delfin kivágásos sárga frizbi, amivel felköszöntötte testvérkéjét; "édesapa, ezt kistesónak készítettem, hogy ha majd nagyobb lesz és tud már, akkor legyen mivel frizbizzen, ha akar" :) Másrészt a szülinap elengedhetetlen "kelléke" a torta, ami különleges és finom. És amire most Manó választotta a Micimackós-Malackás gyertyát. Mert kistesó nagyon szereti Micimackót, de Malackát is, és különben is, kistesó olyan picike, mint Malacka a mesében :)

Délutánra az ünnepelt is csinibe öltözött :), egy nappal előtte mosott és fényesre fésült-szárított hajacskája hagyott ugyan némi kívánni valót maga után, de hát, aki próbált már selyemszálú babahajat megregulázni, az tudja, miről beszélek. Fejpánt, kiskendő szóba sem jöhet, Tücsi azonmód tépné le, hajcsat szintén kizárva, egyrészt selyemhajacskája még nem tartaná meg, másrészt kisasszonyka tüstént megkóstolná, vajon a piros vagy a rózsaszínű a finomabb-e. :)

Manó első szülinapjából okosodva (hiába, jó pap is holtig tanul, hát még a szülők), nem csomagoltunk, nem masniztunk, úgy á la natúr adtuk oda Tücsinek az ajándékát, amit kisasszony azonmód kezelésbe is vett, akkurátusan szétszedve minden mozgatható elemét, még azt is, amiről mi azt hittük, nem vehető ki :)
És nem, nem fiúsítjuk. A korosztályában kapható játékok vagy már megvannak (ha nem olyan színben, mint manapság vehető, akkor másban) újonnan, vagy régebbről, és ez utóbbiak nemcsak nagyon jó állapotban leledzenek, de Manó "nagylelkűségének" köszönhetően, Tücsi szinte valamennyit már birtokba is vette - "én már ezzel nem játszom édesapa, kölcsönadom/odaadom kistesónak" -, vagy pedig olyan kislányos játékokat kínálnak, ami szerintünk nem egyévesnek való (játék hajszárító, játék konyha - fölösleges, az én dolgaim úgyis érdekesebbek :) -, baba cumival, dobozon felirat 9+ months, használati utasításban 1 éves kor alatt nem ajánlott, ésatöbbi).

 

Ajándékválasztásnál igen fontos tényező volt, hogy nagytesó mivel játszik. Leegyszerűsítve legó, autók, vonatok, könyvek, játékfigurák. Legót duplo formájában hozott angyalka, ki-bepakolós/csörgős/zenélős/formatalálós/plüss/zizegős játékok halomszámra. Brrrrrrrr viszont nincs. Pedig Tücsi nagyon tud brrrrrr, és még tologatja is hozzá a nagytesótól elcsent autót/vonatot, esetleg plüssfigurát :) Így lett kisasszonyka első születésnapi ajándéka egy nagy zöld traktor, gazdával, utánfutóval, abban állatokkal, zenélő-bégető-kukorékoló-múúúzó-röfögő-dudáló-motorhangot kiadó traktor.

 

Az újdonság varázsa hatott :), Tücsi átszellemült arccal tologatta, brrrr, kiszedte-berakta-átpakolta-egymáshoz püfölte, brrrr, megkóstolta, brrrr. Másnapig :) Másnap Manó kistesó kölcsöntraktorjával hordta az építőanyagot, míg kisasszonyka buzgón gyömöszölte nagytesó gormiti figuráit a formatalálós plüssházikóba :)

Mióta a 100 Folk Celsius előadásában hallottuk és Manóval átköltöttük ezt a dalocskát, azóta nálunk ez a 'hivatalos' szülinapi dal (remélem nem kell jogdíjat fizetnünk érte valahányszor énekeljük :)

Ez a dal nem macskazene,
Kistesót köszöntjük fel vele,
Tücsike boldog szülinapot,
Ez a dal a szülidalod.   :)

A gyertyát, "segítek kistesónak", Manó fújta el :) Kisasszony apró kezecskéivel kíváncsian belematarászott az asztalkájára tett tortába, majd jó étvággyal eltüntetett egy hatalmas szeletnyi joghurtos-túrós-őszibarackos krémet :)

12 hónap. Egy év. Hova tűnt oly gyorsan? És hova fog eltűnni a következő és a következő és a következő .... sokszor szokszor 12 hónap? Most már értem azt, amit gyerekkoromban nem, "mintha ezer éve velünk lenne, s mégis, mintha csak tegnap hoztuk volna haza" :)

Kistesó-Tücsikénk, nagyon boldog első születésnapot! :)

 

Vörös lencse krém, színes bogarak, Tücsi

Ahogy elnézem, sikerült elég vegyes címet adnom ennek a bejegyzésnek. :)
Mielőtt mindenkit elrémísztenék, gyorsan leszögezem, a színes bogaraknak és a vöröslencse krémnek semmi köze egymáshoz. Illetve, annyi mégis, hogy a vöröslencse krém abban a hűtőben lakott - amíg volt, ami lakjon -, aminek ajtaját rengeteg sk festett színes bogár díszíti. :)

Újév első napján - biztos, ami biztos alapon -, reggel/délben/este került az asztalra lencse :)
Reggelire lencsesaláta - ecetes lében, sok lilahagymával - frissen sült búzakorpás kenyérrel és virslivel (természetesen nem baromfi virslivel, nehogy szegény szárnyas ilyetén formájában is elkapirgálja az ez évi szerencsénket! :)

Ebédre görög lencseleves, nálunk már hagyományosan ilyen fő, mióta rábukkantam a receptjére (nulla rántás, csak lencse, némi zöldség, olivaolaj, a tetejére tejfölpötty). Manó eleinte nagyon ódzkodott tőle, "édesanya, én olyan lencselevest kérek, amiben nincs lencse" ... Lecke feladva, dehát az akadályok ugye azért vannak, hogy túllépjünk rajtuk. Kérdeztem Manót, hogy lencsekrémlevest eszik-e? Igen, édesanya, azt igen. Kimértem két merőkanállal a levesből, botmixerrel összeturmixoltam, tettem hozzá még egy kis levét, hogy hígabb legyen. Voilá!, feladat megoldva, Manó másfél merőkanálnyit eltüntetett a lencse krémlevesből :) Még Tücsi párolt almás krumplipürével kísért picit kakukkfüves főtt marhahúsos ebédjéhez is kevertem a lencse krémlevesből, kisasszonyka elégedetten csettintett  a nyelvecskéjével.
Uzsonnára, vacsorára és csak úgy, nyalakodni vörös lencse krémet készítettem. Az ötletet Beastie Bistro-jában láttam jópár hónappal Szilveszter előtt, azóta kacérkodtam vele, csak valahogy sosem ugrott zacskónyi vörös lencse a bevásárló kosárba. Eddig, pontosabban, december közepéig, onnan pedig csak szilveszterig kellett 'kiböjtölni', nem akartam 'ellőni' ezt a finomságot újévi debütálása előtt.

Beastie vörös lencse krémjét picit megvariáltam - friss cukkini híján ezt kihagytam, és paprikából is a már korábban lesütött, hámozott, fagyasztott paprikahús került bele. Fűszernek a só, bors mellé picurka szerecsendió és őrölt köménymag.
Az eredmény? Maga a tökéletesség! Langyosan, hidegen, másnap a maradékot nyalogatva a tálka aljáról, kenyérre kenve (minimum a kenyérszelet vastagságában :) vagy kiskanállal nyalakodva, egyszerűen nagyon finomságos!

És hogy kerül Tücsi meg a színes bogarak a képbe?
Egyszerű :)
A szilveszterre készített vörös lencse krém elfogyott, mielőtt a fényképezést megérhette volna. Így hát kénytelen voltam - kisebb adagban - újragyártani :)

Konyházás előtt Manóval bogaraztunk kicsit :). Kreatív boltban találtam hűtőmágnes alapot, kontúrok kirajzolva, színezni és feltenni kellett. Született is sok színes bogárka, merthogy szegényeknek olyan unalmas lenne csupa feketében-zöldben. :)

 Amíg a bebogarasodott hűtőajtót fényképeztem, Tücsi kisasszonyka elegáns mozdulattal széttolta a barikádnak felállított székeket és vidám tenyércsattogás közepett kilátogatott a konyhába :)

Vörös lencse krém

hozzávalók

25 dkg vörös lencse
1 nagyobb fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 húsos kápiapaprika
kevéske olivaolaj
fűszerek: babérlevél, só, bors, szerecsendió, őrölt köménymag

A vörös lencsét főni teszem annyi vízben, ami ujjnyira ellepi. Picit sózom és a vízbe teszek egy nagyobb babérlevelet. Nagyjából 10-12 perc alatt puhára, szétesősre fő; időnként megkavargatom és ha kell, a vizet pótlom, de csak apránként, nem akarom túl levesesre hagyni.
Amíg a lencse fő, megsütöm a paprikát, lehámozom (vagy előveszem a fagyasztóból a nyáron eltett sült, hámozott paprika húst és egy paprikányit levágok belőle).
A hagymát és fokhagymát megpucolom, kockákra vágom, picike olivaolajon megdinsztelem (üvegesítem). Mellérakom a paprikahúst, összerotyogtatom.
A lencsét leszűröm - a babérlevelet kihalászom -, és mélyebb edényben összeforgatom a paprikahúsos hagymával. Fűszerezem: só, frissen őrölt bors és szerencsendió, bő csipetnyi őrölt köménymag.
Botmixerrel azon melegében összeturmixolom. Megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem. Letakarom, hűlni teszem.

Ideális esetben hagyom, hogy az ízek összeérjenek és hidegen tálalom. 'Kevésbé' ideális esetben úgy kell lefognom saját magam, hogy el ne kóstolgassam kiskanalanként az összes krémet, mert ciki lenne, üres tálkát az asztalra tenni :)

Jó étvágyat !

Birsalmasajttalan sanyarú gyerekkor

Arra a döbbenetes következtetésre jutottam, így néhánypár évvel huszonéveim után (sicc! :), hogy igencsak sanyarú gyerekkorom volt.
Történt ugyanis, hogy guglizott receptek között barangolva, sokba beleolvasva, megállapítottam, hogy majd mindegyik bejegyzés szeretetteljesen emlékszik vissza a boldog gyerekkorra, amikor is (általában) nagymama konyhája és/vagy szobája csak úgy illatozott ősszel, télen a szekrény és/vagy stelázsi és/vagy almárium tetejére sorakoztatott birsalmáktól ... aztán nagymama előhozta a kamrából/spájszból a féltve őrzött birsalmasajtot és vékony szeletekre vágva kínálta körbe.
Nos, nálunk nagymamák voltak - kedvesek, szeretetteljesek, odaadóak -, konyha is, meg szoba is, Kismamánál stelázsi is, saját kezűleg hímzett, hófehér, keményített fügönyökkel, de birsalma, az nem volt. Se belőle sajt.
Szóval mondom, igencsak sanyarú gyerekkorom lehetett ... mit nekem a tágas udvar, a hatalmas homokozó, az üvegezett veranda párkányára hűlni tett világfinom kása, amilyet csak és kizárólag Kismama tudott főzni, a méretre szabott csodaszép babaruhák Mami keze alól, az öklömnyi paradicsomokat termő kert, a tyúkok-disznók-lovak, az utcában lakó gyereksereg, ha egyszer ez az egy, a birsalmasajt kimaradt gyerekkori élményeim közül. 

 

Mikor ÉSzüleim felhívtak, hogy kell-e nekem birsalma, azonnal igent mondtam - nehogy tizen-huszonév múlva Manó vagy Tücsi felhánytorgassa, nekik is birsalmasajttalan sanyarú gyerekkoruk volt :).
Érkezett a szállítmány ÉSzüleimtől, hatalmas műanyag dobozban, több kilónyi megfőzött, átturmixolt, további feldolgozásra váró birsalmapép formájában, mellé vagy hét deci birsalmalé és egy üveg finom, édes, aromás, frissen eltett birsalmalekvár.

Innen minden ment a megszokott kerékvágásban, a gugli jó barát, rengeteg receptet feldobott. És a receptek mindegyikében rengeteg cukor állt a hozzávalók felsorolásában, általában a birsalmapép 80-100%-nak megfelelő mennyiség. Egyetlen helyen láttam 60%-nyi cukrot.
Néztem, méricskéltem, ide töltöttem, oda mértem és végül abban állapodtam meg magammal, hogy maximum 45% cukor ... jó na, lehet picivel több, de legfennebb 50%, ez a legtöbb, amit hajlandó vagyok a birsalmapéphez tenni.
És lőn. 1 kg birsalmapép és 48 dkg cukor összeházasításával meg némi természetes "adalékanyaggal" - dió, aszalt vörösáfonya, szezámmag, kandírozott citrushéj, must!, szerecsendió - játszottam, és lettek olyan, de olyan birsalmasajtjaim, hogy ha a mesebeli király ezt írta volna ki próbának fele királysága elnyerésére, nos, akkor én az egész királyságot vinném. :D Igen, aki ismer, az tudja, nemcsak tökéletes, de szerény is vagyok.

Mikor már szépen poszogott a cukros, fűszeres birsalmapép, rájöttem, hogy valamibe ki is kell majd szedni dermedni. Persze, lehetne egy folpackkal kibélelt őzgerinc formába, de hát az túlságosan egyszerű lenne, bonyolítsunk rajta egy kicsit.
Első körben folpackkal kibéleltem két Ikeas szilikon jégkocka formát, igaz, írta rajta, hogy csak vízzel használható, gondoltam, csak nem lesz olyan pechem, hogy kilyukadjon. Balszerencsém nem, viszont szívecske és virág formájú birsalmasajtom az lett. Finom volt, amíg tartott. Valami faramuci kis torkos csenőmanó mind-mind eltüntette. :D
Mivel a folpackkal-apró mélyedéses szilikonformával való pepecselés az én türelmem is meghaladta, második körben egyszerűsítettem. Lapos műanyag dobozokat béleltem ki folpackkal, ezekbe öntöttem a készre rotyogtatott birsalmasajtot, nem vastagon, legfennebb ujjnyi magasan. Dermedés, száradás után enyhén bevizezett, fém sütiformázóval kiszagattam. Spanyolviasz 297 :D
Utolsó momentumként, a natúrnak meghagyott, cukros birsalmapépet egy, még karácsony előtt vásárolt és nagyjából mézeskalácsemberkét formázó (sütésálló és fagyasztóban is használható) szilikon formába adagoltam. Lett három mézeskalácsemberke alakú birsalmasajtom, volt görbe "nyalókabotjuk" is, szintén birsalmasajtból, de azt, szerintem, valamelyik birsalmasajt emberke felfalhatta :D

Birsalmasajt több ízben

hozzávalók

birsalma
cukor
tetszés szerint ízesítők: darált vagy durvára vágott dió, aszalt vörösáfonya, szezámmag, kandírozott citrushéj, must, szerecsendió

Az első fázisokat ÉSzüleim végezték, úgy írom, ahogy ők csinálták - egyszer mindent el kell kezdeni alapon, ők is először. :)
A birsalmákat alaposam megmossuk, kettőbe-négybe vágjuk, héjastól mindenestől főni tesszük nagyjából annyi vízbe, ami ellepi. Kb 10-15 perc alatt készre főzzük. Leszűrjük, az értékes levét felfogjuk, nagyon finom gyümölcslevesbe, lekvárhoz keverve, vagy csak úgy magában, hidegen (vigyázat, 2 dl-nél több egy húzásra megfuttathat). A megfőtt birsalmákat meghámozzuk, magházukat kiemeljük. Pürésítésként első fázisban paradicsomdarálóval próbálkozunk, nem jó, jöjjön a botmixer :)
A töménytelen mennyiségű birsalmapürét jól záródó, nagy műanyag dobozba pakoljuk és alkalomadtán elszállítjuk kedvenc és egyetlen lányunknak. :)

Mérlegre állítom egy elég nagy fazekam, belemérem a birsalmapüréből 1 kg-nyit, hozzázuttyintom a 48 dkg cukrot, majd főni teszem. Citromlé kimaradt, mert az egyetlen itthonlévő citromot elhasználtam raguleveshez és teába.
Kevergetve, nagyobb lángon hagyom, amíg főni kezd, majd takarékra visszaveszem a lángot és időnként megkevergetve nagyjából bő egy órát főzöm. Hogy ne poszogjon ki a tűzhelyre, de azért fedő alatt se legyen, a lábosra egy olajfröccsenés gátlót teszek. Bevállt, spanyolviasz 298 :D
Amíg a birsalma rotyorászik, a kiválasztott formát/formákat folpackkal kibélelem.
Óra múlva kistányérra cseppentek a forró birsalmapépből, megvárom, hogy kihűljön, megkóstolom, mennyei!, szilárdulása is jó. Külön edénybe szedek az 'alapból', frissen reszelt szerecsendióval bolondítom, 2-3 percig még rotyogtatom. Adagolhatom. Ez lesz a natúr birsalmasajt.
A maradék birsalmapépet több kisebb edénybe osztom.

Lesz szezámmagos-aszalt vörösáfonyás. Ehhez a szezámmagot száraz palacsintasütőben kicsit megpirítom, az aszalt vörösáfonyát összevagdosom, mindkettőt a péphez keverem. Még 8-10 percig rotyogtatom, aztán folpackkal bélelt formába teszem.

 Lesz diós-citrusos. A hámozott, megpirított diót ledarálom (darabosra is lehet hagyni), a kandírozott citrushéjat kicsit összeaprítom, mindkettőt a péphez keverem. Még 8-10 percig rotyogtatom, időnként kevergetve, majd folpackkal bélelt formába teszem.

És végül a kedvencem, a mustos birsalmasajt. Valami fenomenálisan finom!
ÉApám még ősszel készített mustot illatos, sötét Izabella szőlőből. A musttal teli, lezárt üvegeket egy órán keresztül 80 fokon dunsztolta, így kihűlés után, hűtőben tartva nagyon sokáig eláll.
Ebből a mustból keverek a birsalmapéphez, sajnos nem mértem a pép és a must mennyiségét, saccperkábé érzésre öntöttem. A mustos birsalmapépet kb 15-20 percig poszogtatom kis lángon, fröccsenésgátlóval letakarva, időnként megkeverve. Kistányér, cseppentés, kóstolás, dermedés ellenőrzés, frenetikus. Folpackkal bélelt formába öntöm.

A formákat vékony konyharuhával (tüll, ha van) letakarva hűlni-dermedni teszem. Egy-két nap múlva egy széles és mélyebb kartondobozba sütőpapírt simítok, a birsalmasajtokat kiveszem a formákból, a dobozba sorakoztatom, vékony konyharuhával/sütőpapírral/tüllel letakarva jól levegőző, nem túl meleg helyre teszem. Azért a doboz, mert az oldalain szépen megáll a konyharuha, nem ér a sajtokhoz, nem ragad hozzájuk.
Nagyjából másfél-két hétig csak annyit csinálok, hogy naponta megforgatom a sajtokat és főleg az első napokban cserélem a sütőpapírt alattuk, így a birsalmasajtok alját és tetejét is éri a levegő, jobban száradnak.

Manó kérdezte, édesanya ez micsoda. Birsalmasajt, nagyon finom, kóstold meg. Szinte borítékolhattam volna a válaszát, biztos finom, de most nem kérek, inkább majd máskor. Eltelt egy hét, vendégség volt, szépen kiszaggattam a sajtokból, apró muffinkapszlikba és tálcára tettem, fogyott is szépen. Másnap reggel azt mondtam Manónak, ha ügyesen reggelizik, utánna megkóstolhat egy falatot ebből a finomságból. Mi az, édesanya? Olyan, mint a gumicukor - feleltem én. Csak sokkal finomabb - kontrázott Manapó. Azóta Manó is szereti, igaz, ő úgy tudja, házi gumicukrot majszol :)

Jó étvágyat !

A rohamosan következő 365 napra :)

Minden kedves és szeretett Rokonunknak, Barátunknak, Ismerősöknek, Olvasóimnak, bekukkantó, elidőző Vendégnek

Non-stop család és fertőző garffykázás

 Manó kérdezte a napokban, mit jelent az, hogy non-stop.
Mi (azaz Manapó és jómagam): A non-stop olyan valami, ami soha nem áll meg, mindig működik, mindig megy, mindig történik, folyton-folyvást. Vagy furton-furt, ahogy Kismama szokta mondani. Például a régi kisbolt, az non-stop üzlet volt, állandón, szünet nélkül nyitva volt.
Manó: Vagy a Verdákban a non-stop járat Kaliforniába! Mert Mac sem állt meg soha útközben, csak mikor odaértek.
Mi: Igen kicsim, jól mondod, az egy non-stop járat volt, mert Mac nem tartott pihenőt, csak ment és ment.
Manó töpreng egy kicsit, majd ezt mondja: akkor mi egy non-stop család vagyunk. Mert állandóan és mindig család vagyunk és velünk mindig vagy történik valami vagy megyünk valahova.
Így lettünk non-stop család :)

 

December elején beütött a mézes-láz. Egyik adag mézestésztát kevertem a másik után, főleg kekszeket gyártottam, miután kiderült Manó is, Manapó is szívesebben eszi a ropogósra sült kekszeket, mint a puha puszedlit. Persze, soknak került a tetejére - mármint a kekszekére :) - hol több, hol kevesebb cukormázas díszítés, Manó elsősorban ezeket szedegette ki a nagy kekeszesdobozból.

Készültek mézesek ajándékban, ovis és egyéb karácsonyi vásárokra, megrendelésre.
És idén is lett házikó.

Amolyan igazi mesebeli mézeskalács házikó, savanyúcukor ablakokkal, apró csokidrazséval kirakott falakkal, cukormázból eresszel s arról lelógó jégcsapokkal, félig nyitott ajtaján karácsonyi koszorúval; angyalkával, télapóval, rénszarvasokkal, karácsonyfával, díszes kapuval.

Amíg gyúrtam, szabtam, rajzoltam a tésztát, arra gondoltam, jövőre vagy két házikót kell készítenem, vagy egy nagyobbat, esetleg nem is házikót, de várat, egy részét királykisasszonyosra, másik felét lovagosra. :)

Van mézestészta bekeverve? - kérdezte Manapó.
Van, Manónak is ígértem, hogy délután együtt mézesezünk. Mit süssek belőle? - feleltem-kérdeztem.
Ha segítesz, készítenék egy mézeskalács házikót - jött a meglepő válasz.

És lőn. A rozsliszttől puha tésztát Manapó gyúrta keményre, szabta a falakat, tetőelemeket, írókával és szemenként csipesszel szedegetett apró gyöngyökkel díszítette a falakat, ablakokat, hígra kevert cukormázból varázsolt havat a tetőre.

Voilá, két nap alatt elkészült a téli mézeskalács házikó. "Repi ajándék" :), munkatársak örültek neki. Amíg volt, aminek, mert a kéménynek öt perc alatt lába kélt :) "Kilógott" - szabódott a kollega teli szájjal :)

Amíg Manapó a mézesházzal bíbelődött, Manó rettentő szorgalommal és odafigyeléssel gyártotta a rajzolt mézeskekszeket.

 

Ki látta a Jégkorszak bármely részét? Megvan Sid, az őslajhár?

Nálunk járt látogatóba, legalábbis a feje, ahogy Manó harang alakú kekszekre Manó megrajzolta Sid fejét :)

Ahogy két emberkém az asztal fölé hajolva, az összpontosítástól összevont szemöldökkel, időnként kidugott nyelvvel alkotott, Manapó egyszer csak felnézett és megállapította: ez van, a garffykázás fertőző.
Az :)

Tücsike kimaradt a mézes-buliból - bár, úgy gondolom, szívesen matarászott volna cukordrazsék, díszítő gyöngyök között, gyurmázta volna lelkesen kis kezecskéivel a tasakba zárt színes cukormázat :)
Manó nagyfiúsan, egy öt éves minden komolyságával elmagyarázta neki, hogy kistesó, ez még nem való neked, kicsi vagy még hozzá és mindent a szádba tennél és nem beteg lennél. Aztán, mintegy kárpótlásul, megmutogatta Tücsinek egyik féltett legó újságjából a legáhítottab darabokat.
:)

Karácsonynak délutánján ...

... sötét még a nagyszoba,
Kukucskálni sem lehet, mert zárva van az ajtaja.
Csengőszóra kinyílik majd, a sok gyertya felragyog,
Olyan jó, hogy meggyújtjátok, karácsonyi angyalok.

Ezt a dalt Manótól tanultuk, ezt énekeltük szenteste a csodaszépre díszített karácsonyfánk előtt.


Ezzel a dalocskával kívánok

Áldott, békés, csendesen mosolygós, vidáman kacagós Karácsonyt

drága Barátaimnak, kedves Olvasóimnak - akiknek külön köszönöm, hogy a hosszú hallgatás alatt sem feledkeztek meg a blogomról -, mindenkinek, aki bekukkant hozzám.

Persze, hogy a technika ördöge Karácsonykor sem aludt, valószínüleg "ajándékba" kaptuk tőle a péntek éjjel óta tartó teljes nethiányt. Elnézést kérek mindenkitől - rokonoktól, Barátoktól, Olvasóktól, ismerősöktől -, nem a hét év gyerekszoba hiánya, csupán a nettelenség miatt kívánok késve nagyon kellemes, fenyőillatú, áldott, boldog ünnepeket..

Levél hirtelen felindulásból

Kedves Földanya, Éganya, Felső és Alsó Teremtők, és úgy általában mindenki, akinek köze volt/van/lesz úgy általában az emberke teremtéséhez!

 Nem panaszkodom, mert ahhoz egyrészt kicsi vagyok, másrészt, meg minek.
Csak finoman jelzem, hogy van némi hiányosság a tervekben és/vagy a kivitelezésben, ami az édesanyákat illeti.
Kezdjük ott, hogy csak egy fejünk van. Igaz, hogy nőként tudunk egyszerre két-három - sőt, 5-6! - dologra is figyelni szimultán, de az egy fejen csak egy száj van, így beszélgetni-kérdezni-válaszolni egy időben csak egy felé tudunk. Igazán jól jönne mondjuk még 1-2 száj, persze, csak abban az esetben, ha megoldható, hogy három szájjal három különböző dolgot mondjunk, kérdezzünk. Egyikkel például esti mesét mondhatnánk, másikkal életünk jobbik felével beszélgetnénk, harmadikkal még mindig lenne lehetőség a napi/heti/negyedéves/éves záráshoz szükséges adatok megbeszélésére.
Azt is hiányosságnak tartom, hogy mindössze két kezünk van. Igen, igen komoly kihívások elé állít bennünket ez a csupán-két-kezes lét. Még akkor is, ha nem éppen ünnepek előtti időszakban leledzünk, de ilyenkor aztán még inkább, sőt.
Lábból elég az a kettő, ami van. Több lábbal úgysem lehetne többfele vinni azt egy testet.
De ha már itt tartunk, igazán gondoskodhattatok volna arról, hogy legalább időnként legyen kettő belőlünk. Esetleg három. Vagy négy.
Egy, aki édesanya, egy, aki feleség, egy, aki háziasszony, és egy, aki dolgozik. Ha belegondoltok, nem is kérek sokat, hiszen még így, négyszeresen, sem jutna egy példány belőlünk a napi nyolc óra pihenésre, hogy a napi nyolc óra szórakozást már ne is említsem.
Elismerem, macerás lehet megoldani az időnkénti és időszakos klónozást. Akkor legalább azon törpölhetnétek, hogyan lehetne 30, esetleg 36 órát belesűríteni egy napba. Nem állandó jelleggel, de esetenként nagyon is jól jönne. És akkor talán elég lenne az egy száj, két kéz és egy test felállás.

Hirtelen felindulásom nem a rohamléptekkel közeledő, már-már a kertek alatt járó, ajtón kopogó Karácsonynak köszönhető, bár, elismerem, van némi, elenyésző kapcsolat a kettő között.
Úgy általában, a mindennapok rohanásában is nagyon jól jönne időnként néhány extra száj-kéz-test. Hogy ne csupán rohanás legyen, de férjen bele egy napba öt perc andalogva sétálás, még ébren lévő gyereknek altató dúdolgatás, legalább negyedórányi meghitt összebújás, tíz perc zavartalan olvasás. S ha nem túl nagy kérés, néhány órányi alvás.

Úgysem kívántam semmit Angyalkától-Jézuskától-Mikulástól. Lehetne a fentieket? Ha nem is egyszerre, de rendre? Szépen kérem.
...
Bár, tudjátok mit. Inkább mégsem.
Elképzeltem magam, nyolckarú Sivaként, négy példányban, fejenként két szájjal ... És nem tudom, hogy kacagjak vagy borzongjak.
Azért, azt a hogyan-gyömöszöljünk-36-órát-egy-napba ötletet átgondolhatnátok.

:)

Barackos Sárlott

Barackos Sárlott egy napfényes, szép szombat délután érkezett.
Felbukkanását, látogatását vártuk, már péntek óta készülődtünk, Manapóm várakozóan, Manó kissé lefitymálóan - hiszen, ami (őszi)barackos az, szerinte, jó nem lehet -, én pedig izgatott munkában, nyelvkidugós összpontosítással.
Bár Barackos Sárlott már szombat reggel megérkezett hozzánk, debütálására csupán a délutáni pihenő után került sor. Szerencsére sikerült nemcsak megfelelő, de a lehető legjobb helyet keríteni részére, mind a hűvösön, mind pedig az asztalnál.

Meg kell mondanom, habár ez volt az első nyilvános szereplése, Barackos Sárlott igazi profiként viselkedett. Az izgalom vagy lámpaláz legcsekélyebb jelét sem mutatta, teljes pompájában, szépségesen, illatosan és zamatosan foglalta el díszhelyét az ünnepi asztalnál.
Mégis, az a szombat délután nem elsősorban Barackos Sárlott érkezése miatt maradt emlékezetes.

 

Első számú díszvendégünk és ünnepeltünk Dédi volt. Dédi, akinek tengernyi türelme van Manó ezer és egy 'miért' kérdéséhez, aki tavaly még versenyt futott Manóval a kertben, és akinek a sétabotját kisfiam időnként eldugja, hogy aztán kópés mosollyal biztassa: gyere Dédi, szólj a lábaidnak, hogy siessenek :) Dédi, aki a maga 'csekélyke' 97 évével sokszor tiniket megszégyenítő gyorsasággal és éles ésszel gondolkodik, és aki éppoly tisztán emlékszik számunkra már-már történelemnek számító eseményekre, mint a tegnap dolgaira.
Dédim, szívemből kívánom, hogy minden dédunokád lakodalmán táncolj olyan fiatalosan és frissen, mint ahogy a mi lagzinkon velem keringőztél!

Barackos Sárlott (lánynevén Charlotte :)

hozzávalók

piskótalap 6 tojásból
őszibarack lekvár

75 dkg tehéntúró
3 dl habtejszín
4-5 nagyobb őszibarack
1 citrom héja
1 cs lapzselatin (6 lap)
4-6 ek cukor - ízlés és a barack édessége szerint

díszítéshez étcsoki, tejszínhab, őszibarack, szórócukor

A piskótalaphoz az egész tojásokat feltöröm egy nagyobb keverőedénybe (min 3 literes).
Rámérem a cukrot.
Belereszelem a citrom héját.
Elindítom a kézi mixert, alacsony fokozaton.
5 perc múlva magasabb fokozatra kapcsolok, majd 5 perc múlva megint és így tovább, összesen minimum 15, de inkább 20 percig folyamatosan keverem az egész tojásokat a cukorral. Az eredmény meglepő, a cukros tojás, ami eleinte éppen csak elfedte a keverőedény alját, az állandó és egyre gyorsabb keveréstől hatalmasat nő.
A sütőporral elkevert lisztet kanalanként beleszitálom a masszába, minden kanál lisztet alaposan belekeverek. A tészta kicsit összébb esik, de még mindig látványosan magas marad.
A sütőt bekapcsolom, 200 fokra előmelegítem.
Nagyméretű gáztepsit kibélelek sütőpapírral, belekanalazom a masszát és szépen elsimítom.
Betolom a forró sütőbe, 5 percig így sütöm, majd visszaveszem 175 fokra és így sütöm még 10 percet. Kivétel előtt érdemes tűpróbát tartani.
Egy tálkába hideg vizet készítek.
Előveszek egy sütőrácsot, leterítem egy nagyobb méretű és teljesen száraz konyharuhával.
A tepsit kiveszem a lerből, a sütőpapírt két sarkánál megfogom, kiemelem a piskótát és fejjel lefelé, tehát tésztával lefele a konyharuhára fektetem.
A sütőpapírt gyorsan meghintem hideg vízzel, kicsit elkenem rajta, ezáltal könnyen tudom lehúzni a papírt a piskótáról.

Amint a papír lent van, a piskótalapot konyharuhástól elkezdem feltekerni. Nem nagyon szorosan, de nem is túl lazán. (Igen, tudom, én is megőszültem az ilyen slendrián utasításoktól kezdő konyhatündér koromban.) Szóval a piskótalapot feltekerem, picit hagyom összetekerve, kihajtom és másik irányból is feltekerem, kicsit hagyom, kihajtom, és az előző irányból újra feltekerem. Most már így is hagyom, és ha lehet, hűvösebb helyre teszem, hogy minnél hamarabb kihűljön.
Azért érdemes sütőrácsra tenni a konyharuhát és arra a piskótát, mert így kisebb valószínűséggel izzad a tészta a konyharuhába és nem fog hozzáragadni.
A kihűlt piskótát kitekerem, megkenem házi őszibaracklekvárral, majd szorosan feltekerem és kb 10 percig pihentetem, mielőtt vékony (kb kisujjnyi vastag) szeletekre vágom.
Ki hogy szereti, az őszibaracklekvárt fel lehet melegíteni és szitán áttörni, majd úgy kenni a tésztára, mi jobban szeretjük a házi, picit darabosra hagyott lekvárt úgy, ahogy befőztem.

A töltelékhez a túróhoz szórom a cukrot, belereszelem a citromhéjat, majd kézimixerrel alaposan összedolgozom.
Az őszibarackokat vékonyan meghámozom (nem mártogatom forró-, aztán hideg vízbe, csak éles késsel hajszálvékonyan lehántom a héját), majd apró kockákra vágom. Szintén kézimixerrel a cukros túróhoz keverem. És azért nem vágom fel előbb a barackot, mert állással barnulni kezdene.
A lapzselatinokat 4 ek vízzel, gyenge tűzön, állandó keveréssel felolvasztom (nem főzöm, csak egyneművé olvasztom), majd ismét kézimixer segítségével, vékony sugárban csorgatva, a barackos-túróhoz dolgozom.
A hűtőből előveszem a hideg habtejszínt és kemény habbá verem. Lazán, de alaposan a túrós-gyümölcsös krémhez keverem.

 

Az összeállításhoz mélyebb tálat (pl porcelán levesestál, aminek nem szűkül a szája) folpackal kibélelek, úgy, hogy bőven túllógjon a tál szélén, majd szorosan kirakom a vékonyra szelt, baracklekváros piskótával. Belekanalazom a tejszínhabos gyümölcsös túrót, alólról kicsit megütögetem a tálat, hogy a krém befolyjon a piskótatekercs szeletek közé is. A tetejét (ami majd az alja lesz), szintén szorosan kirakom a maradék vékonyra szelt piskótával. A folpackot visszahajtom. Keresek valamit, ami egyenes (sík) és akkora kör alakú, mint a tál (pl parafa edényalátét), ráteszem a visszahajtott folpackra, majd kicsit lesúlyozom (pl két fél kilós sárgaborsó zacskóval). Irány a hűtő, ahol legalább 3-4 órát üdültetem, de az sem árt, ha reggeltől délutánig ott van.

Tálaláshoz kiveszem a gyümölcsös-túrós-piskótás finomságot, lehántom a folpackot a tetejéről. A tálra helyezek egy nagyobb átmérőjű tálcát (tortatányért), majd határozott mozdulattal átfordítom az egészet, leemelem a tálat és lehántom a folpackot. Így a korábbi teteje lesz az alja és egy szép félgömb terpeszkedik a tálcán.
Díszítés ízlés szerint. Én egy kis olvasztott csokival locsoltam körbe az alját és tejszínhabbal, vékony szeletre vágott őszibarackkal csinosítottam a tetejét. Igen, a tetején a tejszínhab kinyomós flakonos, sajnálatomra, a díszítéshez frissen felvert hab egyszercsak megadta magát és kicsapódott :(

A mű elkészült - ez volt az első -, Barackos Sárlott debütálásra kész :)

Jó étvágyat !